tag:blogger.com,1999:blog-41489556470943597062024-03-13T19:55:06.494-07:00अंतरीचे बोलदुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.comBlogger24125tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-64605213925033808692012-11-22T21:26:00.001-08:002012-11-22T21:26:52.759-08:00कसाब – एक दंतकथा...!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div style="margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: Tahoma;">मुंबईवर
२६ नोव्हेंबर २००८ रोजी झालेल्या
दहशतवादी हल्ल्यातील दहशतवादी
महमंद अजमल आमीर कसाब याला
बुधवारी </span>( <span style="font-family: Tahoma;">दि</span>. <span style="font-family: Tahoma;">२१
नोव्हेंबर</span>) <span style="font-family: Tahoma;">येरवडा
कारागृहात सकाळी साडे सात
वाजता फासावर लटकवण्यात आलं</span>.
<span style="font-family: Tahoma;">या घटनेचे वार्तांकन
बुधवारी दिवसभर सगळ्याच न्यूज
चॅनेल्सवर सुरू होते</span>.
<span style="font-family: Tahoma;">घटनेच्या दुसऱ्या
दिवशी म्हणजे गुरुवारी सर्वच
वर्तमानपत्रांमध्येही कसाबच्या
फाशीचे विविध अँगल घेऊन
रकानेच्या रकाने भरले गेले
आहेत</span>. <span style="font-family: Tahoma;">या घटनेचे
वार्तांकन करणाऱ्या पत्रकारांनी
त्यांच्या त्यांच्या सोर्सेसमधून
काही ना काही एक्स्लुसिव्ह
किंवा वेगळं देण्याचा जो काही
आटापिटा केला आहे</span>, <span style="font-family: Tahoma;">त्यातून
अनेक गमतीजमती घडलेल्या दिसून
येतात</span>. <span style="font-family: Tahoma;">मुळात कसाबला
फाशी देण्यासाठी जे ऑपरेशन
एक्स राबवले गेले</span>, <span style="font-family: Tahoma;">त्या
बाबत कमालीची गोपनीयता बाळगली
गेली</span>. <span style="font-family: Tahoma;">त्यामुळेच
त्यातले तथ्य माध्यमांपर्यंत
कितपत पोहोचले असेल हा एक
संशोधनाचाच विषय आहे</span>. <span style="font-family: Tahoma;">या
ऑपरेशन एक्समध्ये जे काही
मोजके वरिष्ठ अधिकारी होते</span>,
<span style="font-family: Tahoma;">त्यांनी बहुतेक सर्वच
माध्यमांना प्रतिक्रिया
दिलेल्या आहेत</span>. <span style="font-family: Tahoma;">पण</span>,
<span style="font-family: Tahoma;">त्यात कोणत्याही
अधिकाऱ्याने ऑपरेशन एक्स
नेमकं कसं पार पडलं</span>, <span style="font-family: Tahoma;">त्याचे
कुठलेही सविस्तर तपशील दिलेले
नाहीत</span>. <span style="font-family: Tahoma;">त्यामुळेच
ऑपरेशन एक्सच्या अंमलबजावणीबाबत
जे काही चित्र माध्यमांनी
मांडले आहे</span>, <span style="font-family: Tahoma;">त्यात
बऱ्याच अंशी कल्पनारंजन किंवा
कल्पनाविलास असल्याचेच जाणवते</span>.
<span style="font-family: Tahoma;">जोपर्यंत ऑपरेशन
एक्सची अधिकृत माहिती त्या
मोहिमेत सहभागी असलेल्या
जबाबदार अधिकाऱ्याकडून
सांगितली जात नाही</span>, <span style="font-family: Tahoma;">तो
पर्यंत कसाबला दिलेली फाशी
ही एक दंतकथाच बनून राहणार
आहे</span>.</div>
<div style="margin-bottom: 0in;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: Tahoma;">कसाबला
ऑर्थर रोड कारागृहातील अंडा
सेलमधून बाहेर काढून येरवडा
कारागृहात नेईपर्यंत आणि
नंतर त्याला फासावर लटकावून
त्याचा मृतदेह दफन करेपर्यंत
इतकी गोपनीयता बाळगली गेली
आहे</span>, <span style="font-family: Tahoma;">की नेमके काय
घडले असेल याचा तर्कवितर्क
लढवण्यातच बहुतेक सर्वच
माध्यमांची दमछाक झाली असावी</span>.
<span style="font-family: Tahoma;">त्यामुळेच जे काही
वार्तांकन केले गेले</span>, <span style="font-family: Tahoma;">त्यात
अनेक ठिकाणी सुरस सुरम्य कथा
रंगवल्या गेल्याचे स्पष्टपणे
जाणवते</span>. <span style="font-family: Tahoma;">या कथा अशा
काही रंगवल्या आहेत की</span>,
<span style="font-family: Tahoma;">त्या वाचून एखाद्या
कसलेल्या साहित्यिकालाही
त्याचा हेवाच वाटेल</span>.</div>
<div style="margin-bottom: 0in;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: Tahoma;">एका इंग्रजी
वर्तमानपत्रात फासावर
लटकावणाऱ्यापूर्वी कसाबने
काय काय केले</span>, <span style="font-family: Tahoma;">याची
एक सुरस फीचर स्टोरी छापण्यात
आली आहे</span>. <span style="font-family: Tahoma;">यात कसाबला
येरवडा कारागृहातील अंडा
सेलमध्ये ठेवण्यात आले होते</span>,
<span style="font-family: Tahoma;">तेव्हा तो </span>'<span style="font-family: Tahoma;">खुदा
गवाह</span>' <span style="font-family: Tahoma;">या हिंदी
सिनेमातील </span>"<span style="font-family: Tahoma;">ना
जा ओ मेरे बादशाह</span>, <span style="font-family: Tahoma;">एक
वादे के लिए एक वादा तोड के”</span>,
<span style="font-family: Tahoma;">हे गाणे गात होता</span>,
<span style="font-family: Tahoma;">असं म्हटलंय</span>. <span style="font-family: Tahoma;">आता
यातलं खरं खोटं त्या कसाबला
आणि त्या बातमीदाराच्या
सोर्सलाच माहित </span>! <span style="font-family: Tahoma;">इतकंच
नाही तर सकाळी सकाळी उठल्यावर
कसाब म्हणे चक्क दोन कप मसाला
चहा प्यायला</span>...! <span style="font-family: Tahoma;">बरं</span>,
<span style="font-family: Tahoma;">कसाबने साधंसुधं पाणी
नाही तर चार बाटल्या मिनरल
वॉटर प्यायल्याचे तपशीलही
या इंग्रजी दैनिकाने छापले
आहेत</span>. <span style="font-family: Tahoma;">तर दुसऱ्या
एका इंग्रजी दैनिकात याच्या
नेमकी उलटी माहिती देण्यात
आली आहे</span>. <span style="font-family: Tahoma;">मंगळवारी
रात्री कसाबला फाशीची कल्पना
देण्यात आल्यानंतर त्याने
त्या रात्री काहीही खाल्ले
किंवा प्यायले नाही</span>. <span style="font-family: Tahoma;">तसंच
तो भीतीने कापत होता आणि त्याला
रात्रभर झोप नव्हती</span>, <span style="font-family: Tahoma;">असं
त्या बातमीत म्हटलंय</span>.</div>
<div style="margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: Tahoma;">आणखी एका
इंग्रजी दैनिकात अशीच एक बातमी
वाचायला मिळाली</span>. <span style="font-family: Tahoma;">म्हणे</span>,
<span style="font-family: Tahoma;">कसाबला जेव्हा फासावर
लटकवण्यात येणार आहे</span>, <span style="font-family: Tahoma;">असं
सांगण्यात आलं</span>, <span style="font-family: Tahoma;">तेव्हा
तो फक्त हसला</span>. <span style="font-family: Tahoma;">आणि
नंतर फाशीस्तंभाकडे नेत असताना
त्याच्या चेहऱ्यावर कसल्याही
प्रकारची भीती नव्हती</span>. <span style="font-family: Tahoma;">आता
नियमांप्रमाणे म्हणाल तर
ज्याला फाशी द्यायची आहे</span>,
<span style="font-family: Tahoma;">त्याला फाशीस्तंभाकडे
नेण्यापूर्वीच त्याच्या
चेहऱ्यावर बुरखा घालतात</span>.
<span style="font-family: Tahoma;">त्यामुळे कसाबच्या
चेहऱ्यावर कसलीही भीती नव्हती</span>,
<span style="font-family: Tahoma;">हे कुठल्या माहितीच्या
आधारे लिहिले आहे</span>, <span style="font-family: Tahoma;">हे
त्या वर्तमानपत्राच्या
बातमीदारालाच माहित</span>...!</div>
<div style="margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: Tahoma;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: Tahoma;">आणखी एका
गोष्टीची गंमत वाटली</span>. <span style="font-family: Tahoma;">ती
म्हणजे कसाबला नेमक्या कोणत्या
जल्लादाने फासावर लटकावले</span>,
<span style="font-family: Tahoma;">यावरूनही प्रत्येक
वर्तमानपत्रांत वेगवेगळी
माहिती वाचायला मिळाली</span>.
<span style="font-family: Tahoma;">एका मराठी वर्तमानपत्राने
तर चक्क तीन जल्लादांनी कसाबला
फाशी दिल्याचं म्हटलंय</span>.
<span style="font-family: Tahoma;">तर काही वर्तमानपत्रांनी
जल्लाद नसल्याने तुरुंग
अधिकाऱ्यानेच फाशीचा खटका
दाबल्याचे गृहमंत्र्यांचा
हवाला देत म्हटलंय</span>. <span style="font-family: Tahoma;">तसंच</span>,
<span style="font-family: Tahoma;">नेमक्या कोणत्या दिवशी
आपल्याला फासावर लटकावले
जाणार आहे</span>, <span style="font-family: Tahoma;">याची
पूर्वकल्पना कसाबला देण्यात
आली होती</span>, <span style="font-family: Tahoma;">याचीही
बातमी बहुतेक सगळ्याच
वर्तमानपत्रांनी ठळकपणे
छापली आहे</span>. <span style="font-family: Tahoma;">मुळात
डेथ वॉरंट आधीच संबंधित
व्यक्तीला वाचून दाखवले जाते</span>.
<span style="font-family: Tahoma;">तसेच ते कसाबलाही
हिंदी आणि उर्दू भाषेतून वाचून
दाखवण्यात आले होते</span>. <span style="font-family: Tahoma;">हा
फाशीच्या प्रक्रियेचाच भाग
आहे</span>. <span style="font-family: Tahoma;">त्यामुळे कसाबला
आपल्या फाशीची तारीख आधीच
माहिती होती</span>, <span style="font-family: Tahoma;">हे
सांगून माध्यमांनी उगाचच
वेगळी माहिती दिल्याचा आव
आणला आहे</span>, <span style="font-family: Tahoma;">हेही
स्पष्टपणे जाणवते</span>.</div>
<div style="margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: Tahoma;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: Tahoma;">मध्यंतरी
कसाबला डेंगी झाल्याची बातमीही
सगळ्याच प्रसारमाध्यमांमध्ये
ठळकपणे प्रसिद्ध झाली होती</span>.
<span style="font-family: Tahoma;">त्यात भर म्हणून कसाबवर
मध्यंतरी हर्नियाचे उपचार
करण्यात आले होते आणि त्याला
एक आठवडा मुंबईतल्या सेंट
जॉर्ज रुग्णालयात ठेवण्यात
आले होते</span>, <span style="font-family: Tahoma;">अशीही एक
बातमी समोर आली</span>. <span style="font-family: Tahoma;">आणि
आश्चर्याची गोष्ट म्हणजे</span>,
<span style="font-family: Tahoma;">कसाबला सेंट जॉर्ज
रुग्णालयात दाखल करण्यात आले
आहे</span>, <span style="font-family: Tahoma;">याची रुग्णालयातल्या
डॉक्टर आणि कर्मचाऱ्यांना
सूतराम कल्पनाही नव्हती
म्हणे</span>...! <span style="font-family: Tahoma;">आता या
बातमीत तथ्य कितपत आहे हे त्या
वर्तमानपत्राच्या बातमीदारालाच
ठाऊक</span>...!</div>
<div style="margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: Tahoma;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: Tahoma;">कसाबला
बिर्याणी दिली जात असल्याच्या
बातम्याही जेव्हा कसाबचा
खटला सुरू होता</span>, <span style="font-family: Tahoma;">तेव्हा
यायच्या</span>. <span style="font-family: Tahoma;">मात्र</span>,
<span style="font-family: Tahoma;">आता त्याला फाशी
दिल्यानंतर ज्या बातम्या
आल्या आहेत</span>, <span style="font-family: Tahoma;">त्यात
कसाबला त्याच्या तुरुंगातील
वास्तव्यादरम्यान कधीही
मांसाहारी जेवण दिले नव्हते</span>,
<span style="font-family: Tahoma;">असा उल्लेख आढळून आला</span>.
<span style="font-family: Tahoma;">याचाच अर्थ यापूर्वी
कसाबला बिर्याणी दिली जात
असल्याच्या आलेल्या बातम्या
म्हणजे अर्थातच हवेत सोडलेले
पतंग होते</span>. <span style="font-family: Tahoma;">तुरुंगाच्या
नियमांनुसार कसाबला शाकाहारी
जेवणच दिले जायचे आणि कधी कधी
डॉक्टरांच्या सल्ल्यानुसार
त्याला अंडी दिली जात असत</span>,
<span style="font-family: Tahoma;">असं एका बातमीत स्पष्टपणे
लिहिले आहे</span>. <span style="font-family: Tahoma;">त्यामुळेच
कसाब आणि त्याचे खाणे ही सुद्धा
एक दंतकथाच म्हणावी लागेल</span>.</div>
<div style="margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: Tahoma;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: Tahoma;">आता
सर्वसामान्य लोकांना हे वाचून
खरंच गंमत वाटली असेल</span>.
<span style="font-family: Tahoma;">अनेकांचं कुतूहल
यामुळे शमलेही असेल</span>. <span style="font-family: Tahoma;">तर
काही जणांचं कुतूहल यामुळे
आणखी वाढले असेल</span>, <span style="font-family: Tahoma;">हे
नक्की</span>. <span style="font-family: Tahoma;">सर्वसामान्य
माणसांना कसाबच्या फाशीच्या
अनुषंगाने मनात जे काही प्रश्न
पडले असतील</span>, <span style="font-family: Tahoma;">त्याचे
उत्तर देण्याचा आम्ही प्रयत्न
केला</span>, <span style="font-family: Tahoma;">असा यावर
माध्यमांचा दावा नक्कीच असू
शकतो</span>. <span style="font-family: Tahoma;">तसा तो करण्यात
काहीही गैर नाही</span>. <span style="font-family: Tahoma;">पण</span>,
<span style="font-family: Tahoma;">हे करत असताना मर्यादांचे
भानही राखायला हवे</span>, <span style="font-family: Tahoma;">असे
वाटते</span>.</div>
<div style="margin-bottom: 0in;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0in;">
- <span style="font-family: Tahoma;">दुर्गेश
सोनार ( दिनांक 22 नोव्हेंबर 2012)</span></div>
</div>
दुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-51190213758317499572011-04-07T10:22:00.000-07:002011-04-07T10:22:00.976-07:00अण्णांचे आंदोलन, मीडिया आणि काही मूलभूत प्रश्न...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><br />
<div style="margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">ज्येष्ठ समाजसेवक अण्णा हजारे यांनी नवी दिल्लीत जंतरमंतरवर बेमुदत उपोषण सुरू केलंय</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">बहुप्रतिक्षित लोकपाल विधेयक संमत व्हावं</span></span></span><span style="font-size: medium;">, </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">यासाठी अण्णांनी उपोषणाचं हत्यार उपसलंय</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">या आंदोलनात अण्णांना देशभरातून सर्वच स्तरांतून वाढता पाठिंबा मिळतोय</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">भ्रष्टाचारमुक्त देशाच्या निर्मितीसाठी लोकपाल विधेयक अत्यंत आवश्यक आहे</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">ते मंजूर होऊन भ्रष्टाचाराला आळा बसावा</span></span></span><span style="font-size: medium;">, </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">हा शुद्ध हेतू अण्णांच्या आंदोलनाचा नक्कीच आहे</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">अण्णा उपोषणाला बसल्यापासून देशभरातली सगळी प्रसारमाध्यमं विशेषतः सगळ्या चोवीस तास वृत्तवाहिन्या याच विषयाच्या बातम्या सातत्यानं दाखवत आहेत</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">मराठी</span></span></span><span style="font-size: medium;">, </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">हिंदी आणि इंग्रजी या तिन्ही भाषांतल्या वाहिन्यांनी अण्णांच्या आंदोलनाची बातमी सातत्यानं लावून धरलीय</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">बहुतेक वाहिन्या जंतरमंतरवरून आंदोलनाचे लाईव्ह दाखवत आहेत</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">काही वाहिन्यांनी तर अण्णा के अनशन के अमुक अमुक घंटे असं सतत टीव्ही स्क्रीनवर सुरूच ठेवलंय</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">वर्ल्ड कप होता तेव्हा मॅचचा स्कोअर दाखवायचे तसं या वाहिन्या अण्णा के अनशन के अमुक अमुक घंटे असं चालवतायत</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">तर काही वाहिन्यांनी अण्णांचं मेडिकल अपडेटही द्यायला सुरूवात केलीय</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">म्हणजे अमुक अमुक वाजता अण्णांचा बीपी किती होता</span></span></span><span style="font-size: medium;">... </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">वगैरे वगैरे</span></span></span><span style="font-size: medium;">.... </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">हे कमी म्हणून की काय</span></span></span><span style="font-size: medium;">, </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">बहुतेक सगळ्या चोवीस तास वाहिन्यांवर अण्णा हजारेंच्या आंदोलनाबाबत अखंड चर्चाचर्वण सुरू आहे</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">समाजातले सगळे विचारवंत विश्लेषक वेगवेगळ्या वाहिन्यांच्या टॉक शोजमध्ये आपापली मतं मांडतायत</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">देशभरात सध्या फक्त एक आणि एकच चर्चेचा विषय आहे आणि तो म्हणजे अण्णांचे आंदोलन</span></span></span><span style="font-size: medium;">...! </span> </div><div style="margin-bottom: 0in;"><br />
</div><div style="margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">आता हे सगळं पाहत असताना प्रसारमाध्यमांच्या अनुषंगाने मनात काही प्रश्न निर्माण झाले</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">अण्णांनी आंदोलनाचा मुहूर्त निवडला तो पाच एप्रिलचा</span></span></span><span style="font-size: medium;">.... </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">म्हणजे वर्ल्ड कप संपून तीन दिवस उलटून गेलेले आणि आयपीएल सुरू व्हायला तीन दिवस शिल्लक</span></span></span><span style="font-size: medium;">... </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">वर्ल्ड कप भारतानं जिंकला दोन एप्रिलला</span></span></span><span style="font-size: medium;">... </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">त्यानंतर जवळपास दोन दिवस धोणी धुरंधरांच्या सुरस यशोगाथा गाण्यात सगळा मीडिया बिझी होता</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">त्यातच सचिन तेंडुलकरला भारतरत्न पुरस्कार दिला जावा</span></span></span><span style="font-size: medium;">, </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">अशी मागणी सगळ्याच स्तरातून होऊ लागली</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">त्याचीही चर्चा मीडियावर बरीच रंगली</span></span></span><span style="font-size: medium;">.. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">क्रिकेटचा हा हँगओव्हर उतरत असतानाच अण्णांचं आंदोलन सुरू झालं आणि आख्खा मीडिया त्यावर अधाशासारखा तुटून पडला</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">कारण वर्ल्ड कप संपल्यानंतर मीडियाकडे चघळायला विषय तरी कुठे होता</span></span></span><span style="font-size: medium;">...? </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">अण्णांच्या आंदोलनाविषयी खरंच किती पोटतिडकीनं सगळ्या वाहिन्या वार्तांकन करतायत हा कळीचा आणि चर्चेचा मुद्दा आहे</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">मीडियाची अण्णांच्या आंदोलनाविषयी असलेली बांधिलकी किती खरी आणि किती खोटी हे आयपीएल सुरू झालं की लगेचच समोर येईल</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">कारण एकदा का आयपीएल सुरू झालं की त्याच्याच बातम्या सुरू होतील आणि लोकपाल विधेयकाचा झेंडा घेऊन मैदानात उतरलेल्या अण्णांच्या बातम्या कुठल्या कुठे मागे पडतील</span></span></span><span style="font-size: medium;">... </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">बरं आणि या वाहिन्या अण्णांच्या आंदोलनाचं जे वार्तांकन करतायत तेही फार मजेशीर आहे</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">यात कुठेही अण्णांनी मांडलेला मूळ मु्द्दा माध्यमांनी </span></span></span><span style="font-size: medium;">( </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">काही सन्माननीय अपवाद वगळता </span></span></span><span style="font-size: medium;">) </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">मांडलेला नाही</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">लोकपाल विधेयक नेमकं आहे काय</span></span></span><span style="font-size: medium;">, </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">त्यातल्या तरतुदी काय आहेत</span></span></span><span style="font-size: medium;">, </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">हे विधेयक गेली ४२ वर्षं प्रलंबित का आहे</span></span></span><span style="font-size: medium;">, </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">त्याची कारणं काय आहेत</span></span></span><span style="font-size: medium;">, </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">यावर कुठेही फोकस केलेला दिसला नाही</span></span></span><span style="font-size: medium;">... </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">दिसलं ते फक्त </span></span></span><span style="font-size: medium;">'</span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">अण्णांच्या वादळापुढे सरकार नमले</span></span></span><span style="font-size: medium;">', '</span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">मनमोहनसिंग सरकार अण्णांच्या प्रश्नांपुढे निरुत्तर</span></span></span><span style="font-size: medium;">', '</span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">पवारांनी मंत्रिगटाचा दिला राजीनामा</span></span></span><span style="font-size: medium;">', '</span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">सोनियांनी अण्णांना केली विनंती</span></span></span><span style="font-size: medium;">'... </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">वगैरे</span></span></span><span style="font-size: medium;">, </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">वगैरे</span></span></span><span style="font-size: medium;">.... </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">आणि अण्णांच्या आंदोलनाला सेलिब्रेटींनी दिलेला पाठिंबा</span></span></span><span style="font-size: medium;">... </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">आमीर खान</span></span></span><span style="font-size: medium;">, </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">मधुर भांडारकर</span></span></span><span style="font-size: medium;">, </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">दिया मिर्झा</span></span></span><span style="font-size: medium;">, </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">रझा मुराद</span></span></span><span style="font-size: medium;">, </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">अनुपम खेर यासारखी बॉलिवूडमधली मंडळी अण्णांच्या पाठिशी उभी राहिली</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">त्यामुळे या आंदोलनाला ग्लॅमर मिळालं</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">वाहिन्यांनी नेमकं तेच टिपलं</span></span></span><span style="font-size: medium;">... </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">शेवटी प्रश्न टीआरपीचाही आहे</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">फक्त अण्णा हजारे चोवीस तास दाखवून वाहिन्यांना हवा तसा टीआरपी मिळेल </span></span></span><span style="font-size: medium;">? </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">हां</span></span></span><span style="font-size: medium;">... </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">या सगळ्यांत एक जमेची बाजू नक्कीच आहे आणि ती म्हणजे मीडियाच्या अशा प्रकारच्या कव्हरेजमुळे अण्णा हजारे खऱ्या अर्थानं </span></span></span><span style="font-size: medium;">'</span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">नॅशनल फिगर</span></span></span><span style="font-size: medium;">' </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">झाले</span></span></span><span style="font-size: medium;">...! </span> </div><div style="margin-bottom: 0in;"><br />
</div><div style="margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">दुसरा मुद्दा</span></span></span><span style="font-size: medium;">... </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">फेसबुकसारख्या सोशल नेटवर्किंग साईटसवर अण्णांच्या आंदोलनाला पाठिंबा देणारे ग्रुप तयार होऊ लागलेयत</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">अण्णांना पाठिंबा व्यक्त करणारे मजकूर लिहिले जाऊ लागलेयत</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">पण</span></span></span><span style="font-size: medium;">, </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">हे सगळं एखादी लागण व्हावं तसं आहे असं मला वाटतं</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">एखाद्यानं लिहिलं आणि त्याला फेसबुक वॉलवर लाईक केलं किंवा त्यावर कमेन्ट टाकली म्हणजे आपण अण्णांच्या कार्याला हातभार लावला असं अनेकांना वाटू शकतं</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">हा धोका यात आहे</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">फक्त फेसबुक वॉलवर लिहून अण्णांचा हेतू साध्य होणार नाही हे सुज्ञ नेटिझन्सनी ध्यानात घ्यायला हवं</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">अण्णांनी सुरू केलेली ही लढाई म्हणजे फक्त सुरुवात आहे</span></span></span><span style="font-size: medium;">.... </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">जोपर्यंत लोकपाल विधेयक संमत होत नाही</span></span></span><span style="font-size: medium;">, </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">भ्रष्टाचाराला आळा घातला जात नाही तोपर्यंत ही लढाई फलद्रूप होऊ शकणार नाही</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">मीडियानंही हे लक्षात घ्यायला हवं</span></span></span><span style="font-size: medium;">... </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">उगंच</span></span></span><span style="font-size: medium;">, </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">पळा रे पळा रे</span></span></span><span style="font-size: medium;">.. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">लाईव्ह करा रे करा रे</span></span></span><span style="font-size: medium;">... </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">बाईट घ्या रे घ्या रे</span></span></span><span style="font-size: medium;">... </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">असं नुसतं पळापळ करून चालणार नाही</span></span></span><span style="font-size: medium;">. </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">लोकशाहीचा चौथा स्तंभ आपण आहोत</span></span></span><span style="font-size: medium;">, </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">हे लक्षात घेऊन तो अधिक बळकट कसा होईल</span></span></span><span style="font-size: medium;">, </span><span style="font-family: Tahoma;"><span style="font-size: medium;"><span lang="mr-IN">हे पाहायला हवे</span></span></span><span style="font-size: medium;">.</span></div><div style="margin-bottom: 0in;"><span style="font-size: medium;">- दुर्गेश सोनार </span> </div></div>दुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-74030511226802118922010-10-10T04:39:00.000-07:002010-10-10T04:39:36.085-07:009 ऑक्टोबरच्या निमित्ताने9 ऑक्टोबर... तसा इतर दिवसांसारखाच हाही एक दिवस.... पण, या दिवसाचं माझ्या लेखी फार वेगळं मोल आहे... कारण दुर्गेश दिगंबर सोनार या व्यक्तिमत्त्वाचा जन्म याच दिवशी झाला. पंढरपूर सारख्या छोट्या शहरात नवरात्रातल्या आठव्या माळेला म्हणजेच दुर्गाष्टमीला रात्री सव्वा अकरा - साडे अकराच्या सुमाराला माझा जन्म झाला. आता या गोष्टीला काल म्हणजे 9 ऑक्टोबरला 32 वर्षं पूर्ण झाली. आयुष्यातली ही एवढी वर्षं सरल्याची जाणीव होत असतानाच आता किती वर्षं उरलीयत याचीही एक गडद जाणीव मनात घोळतेय.... <br />
<br />
दिवसभरांत अनेकांनी वाढदिवसाच्या शुभेच्छा दिल्या, एसएमएस केले, फोन केले, फेसबुक आणि ऑर्कुटवरही शुभेच्छा व्यक्त केल्या. ऑफिसमध्येही सहकाऱ्यांनी केक आणला.... हे सगळं करत असताना मी माझ्या बालपणात हरवून गेलो... मला आठवतं... आम्ही शाळेत असताना आई बाबा आमच्या प्रत्येकाचा वाढदिवस मोठ्या हौसेने करायचे.. आमच्या शाळेतल्या सगळ्या मित्रमैत्रिणींना आवर्जून घरी बोलवायचे... त्यावेळेसचा मेनूही तसा ठरलेलाच असायचा... गोड पदार्थ म्हणून गुलामजामुन किंवा मला आवडतात म्हणून बेसन लाडू... पंढरपूरचे चिरमुरेही प्रसिद्ध... त्यामुळे आईने केलेला खमंग चिवडाही असायचा... कधी कधी आमच्या हट्टाखातर आई इडली सांबरही करायची... बालपणी वाढदिवस म्हणजे खूप आनंदाचा दिवस असायचा... नवे कपडे घालायचे... मित्रमैत्रिणींसोबत आईने केलेला खाऊ खायचा... भेटवस्तू स्वीकारायच्या... खेळ खेळायचे.... असं बरंच काही.... या सगळ्यामध्ये आपलं वय वाढतंय याची जाणीव त्या काळात फारशी व्हायची नाही... ती जाणीव हळूहळू व्हायला लागली आणि माझा वाढदिवसाकडे बघण्याचा दृष्टीकोन आपोआपच बदलला. <br />
<br />
आता वाढदिवसाचे फारसे अप्रूप वाटत नाही. उलट आयुष्यातलं एक वर्षं संपल्याचं जाणवत राहतं... आता जी काही वर्षं उरली असतील, त्यामध्ये बरंच काही साध्य करायचं आहे... त्यासाठी करावी लागणारी मेहनत, त्यासाठी करावे लागणारे प्रयत्न... याची मला मनापासून जाणीव आहे. आजवरच्या आयुष्यात मला खूप काही मिळालंय... सुप्रियासारखी समजूतदार आयुष्याची जोडीदार आणि आमच्या संसारवेलीवर शताक्षीच्या रुपानं फुललेलं गोंडस फूल... दिवस कितीही कामात गेला, कितीही तणावाखाली गेला... तरी रात्री घरी आल्यानंतर शताक्षीचे बा बा बा बा असे बोबडे बोल ऐकले की सारं काही विसरून जातं... मन अगदी मोकळं मोकळं होऊन जातं... तिच्या दिवसेंदिवस प्रगल्भ होत जाणाऱ्या बाललीला... आपलं बालपण पुन्हा आपल्यासमोर येतं ते असं... तिचं असं वाढणं.... मी पाहत राहतो.... आता तिचेच वाढदिवस....<br />
<br />
- दुर्गेश सोनार ( 10 ऑक्टोबर 2010 )दुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-74029459312093521302010-04-06T21:47:00.001-07:002010-04-06T21:47:38.930-07:00संमेलनाच्या मांडवकळा...पुण्यनगरीत अखिल भारतीय मराठी साहित्य संमेलन होऊन आता दहा एक दिवस उलटून गेले आहेत. पण, मोरोपंतांच्या मनात अजूनही या संमेलनाच्या मांडवकळा सुरूच आहेत. अमिताभच्या खास कमावलेल्या आवाजातलं मधुशाला ऐकताना मोरोपंतांचे कान तृप्त झाले होते. अवघं मराठी साहित्य विश्व या मधुशालेच्या एकाच प्यालात फेसाळताना मोरोपंतांनी याचि देही याचि डोळा अनुभवलं होतं. तसं तर मोरोपंतांना संमेलनाध्यक्ष डॉ. द. भि. कुलकर्णी यांच्याविषयी विशेष आत्मीयता.... पण, समारोपाला बच्चन महोदयांच्या उपस्थितीमुळे साक्षात् दभि सुद्धा भांबावलेले* दिसले. (*मोरोपंतांना खरं तर भांबावलेले या शब्दाऐवजी भंजाळलेले हा शब्दप्रयोग अपेक्षित असावा, पण, मराठी समीक्षेत या शब्दाला प्रमाण भाषेचा दर्जा मिळाला आहे किंवा नाही या बद्दल त्यांच्या मनात साशंकता आहे.) संमेलनाचं फलित काय, त्यात चर्चिले गेलेले साहित्यविषयक मुद्दे यांचा अध्यक्ष या नात्याने दभिंनी साक्षेपी समारोप करणं अपेक्षित होतं. पण, झालं भलतंच... ते तर शरिरासारखीच अभिनयातही उंची गाठलेल्या अमिताभकडे पाहून भारावून गेले होते आणि आपण काय मुद्दे मांडतो आहोत, याचं भानच त्यांना उरलं नाही... त्यांच्या पंधरा वीस मिनिटांच्या भाषणातला बहुतांश भाग हा अमिताभजींचं कौतुक करण्यातच खर्ची पडला. आपल्या आवडत्या उत्तम समीक्षकाच्या अध्यक्षीय समारोपाची अशी समीक्षा करावी लागेल, याचा बहुत खेद मोरोपंतांना वाटत होता. तीच सल त्यांच्या मनात अजूनही बोचते आहे. <br />
<br />
<br />
नाही म्हणायला संमेलन पुण्यप्रभावी ठरले हे खरंच आहे. काय नव्हतं बरं त्या संमेलनात... सगळं काही होतं... ज्ञानपीठ विजेते विंदा म्हणायचे तसं ‘तेच तें तेच तें…..’ नक्कीच होतं. म्हणजे बघा, तेच वाद, तेच विषय, तेच वक्ते... सारं कसं तेच तें... पुण्यनगरीतच जेव्हा पहिलं ग्रंथकारांचं संमेलन झालं तेव्हापासूनच खरं तर वादांची संगत संमेलनाशी जोडली गेली. एका अर्थी वाद हे साहित्य संमेलनाच्या पाचवीला पुजले गेलेयत. पण, त्या काळातले वाद हे शंभर टक्के साहित्यविषयक वाद असायचे... पण, आजकालचे वाद हे फुटकळ आणि क्षुल्लक असतात. पराचा कावळा करणे अशी एक म्हण आपल्याकडे प्रचलित आहे. त्याचंच प्रत्यंतर सध्याच्या काळात येत असल्यानं मोरोपंतांची साहित्यिक अस्वस्थता दिवसेंदिवस वाढतच चाललीय. आता, यंदाच्या संमेलनात वादाची बांग दिली सामाजिक कार्यकर्ते डॉ. अभय बंग यांनी... व्यसनाने बरबटलेला पैसा संमेलनासाठी का वापरावा, असा खडा सवाल त्यांनी संमेलनाच्या स्मरणिका प्रकाशन समारंभात केला आणि तिथून वाद रंगत गेला. आता माणिकचंदशी संबंधित वाद आहे म्हटल्यावर तो रंगणार हे सांगायला कुणा ज्योतिषाची गरज नसावी... साहित्यातले सगळे ‘उंचे लोग’ आपापली साहित्यिक ‘उंची पसंद’ घेऊन वादात उतरले. कशी गंमत आहे पहा... समारोपातही वादाची एक वेगळीच उंची बघायला मिळाली. याला म्हणतात संमेलन वेगळ्या उंचीवर जाणे... असो, विषय तत्वाचा होता. पण, संयोजकांनी कुठे स्वतःहून माणिकचंदचं प्रायोजकत्व नाकारलं ? दस्तुरखुद्द माणिकचंदवाल्यांनीच आपलं प्रायोजकत्व मागे घेतलं आणि वादावर पडदा टाकला.. पण, मोरोपंतांच्या मनात तरीही हा वाद कुठेतरी बाकी होताच... संमेलन सुरु झालं आणि रसिकांसाठी, निमंत्रितांसाठी जे पाणी दिलं जात होतं त्यावर तर चक्क माणिकचंदचाच ब्रँड होता... व्यसनांचा पैसा नको तर मग त्यांच्या ब्रँडचे पाणी तरी कशाला हवे, असा एक सहजप्रश्न मोरोपंतांना एकसारखा पडत होता. <br />
<br />
संमेलन तर सुरू झालं... आणि त्याचबरोबर वादाचा नवा अंकही सुरू झाला. अमिताभ बच्चन समारोपाला येणार, त्याच्यासोबत मुख्यमंत्रीही उपस्थित राहणार, हे संयोजक म्हणतात, तसं खूप आधी ठरलेलं.. पण, काँग्रेसच्या संस्कृतीला ते रुचलं नसावं... अमिताभची ऍलर्जी असलेल्या काँग्रेस श्रेष्ठींची नाराजी नको, म्हणून मुख्यमंत्र्यांनी शक्कल लढवली. त्यांनी संमेलनाला दुसऱ्याच दिवशी भेट दिली. अहो, पण, त्यामुळे नियोजित परिसंवादांचा बोऱ्या वाजला... माध्यमांनाही परिसंवादांपेक्षा ‘सीएम – बिग बी – काँग्रेस’ या वादातच स्वारस्य होतं... म्हणजे संमेलनाला साहित्यिक मूल्य म्हणून जेवढी प्रसिद्धी मिळायला हवी होती, त्याऐवजी असल्या फालतू वादांमुळेच अधिक प्रसिद्धी मिळालेली पाहून मोरोपंत अक्षरशः हलबलले.... <br />
<br />
असं म्हणतात वय वाढत जातं तसं माणूस अनुभवानं परिपक्व होत जातो... इथे तर साहित्य संमेलनाला शंभर वर्षांची परंपरा आहे. आता जे झालं ते संमेलन तर 83 वं होतं... म्हणजे, वय वाढत चाललेल्या साहित्य संमेलनांमध्येही पक्वता यायला हवी... पण, प्रत्यक्षात ही संमेलनं जख्ख म्हातारी होत चाललीयत, त्यांना कसलाही साहित्यिक बैठकीचा आधार नाही... राजकीय आणि पैसेवाल्यांच्या बेगडी दिखाऊपणाचं ओझं घेऊन संमेलनं वाकत चाललीयत... मोरोपंतांसारखा खरा रसिक संमेलनाची ही साहित्यिक विटंबना पाहून धास्तावला आहे... <br />
<br />
- दुर्गेश सोनार ( 7 एप्रिल 2010)दुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-27616653244817714452010-02-19T21:11:00.001-08:002010-02-19T21:11:37.701-08:00शिक्षणाच्या ...... घो !शाळेची घंटा झाली. वर्ग भरले. नवं शैक्षणिक वर्ष सुरू झाल्यानंतरचा शाळेचा पहिलाच दिवस. सातवीतल्या वर्गात गटणे मास्तर हजेरीबुक घेऊन घुसले. सुस्मित वदनानं मास्तरांनी मुलांकडे पाहिलं. मुलांनीही ‘गुड मॉर्निंग सर...’ असं उच्चरवात मास्तरांचं स्वागत केलं. मास्तरांनी मग एकेका मुलाला त्यांचं नाव विचारायला सुरवात केली. एकेक करता करता त्यांनी एका मुलाला विचारलं, ‘व्हॉट इज युवर नेम ?’ त्यावर तो तप्तरतेनं उत्तरला, ‘माय नेम इज खान !’ असेल बुवा त्याचं नाव असं म्हणत मास्तरांनी पुढच्या मुलाकडे मोर्चा वळवला. त्याला त्याचं नाव विचारलं, तर तो खर्ज लावून म्हणाला, ‘मी शिवाजीराजे भोसले बोलतोय...!’ अरे देवा, हा काय प्रकार असं म्हणत मास्तर एकदम बुचकळ्यात पडले. तितक्यात एक जण हातात झेंडा घेऊन उभा राहिला आणि मास्तरांना विचारू लागला, ‘आपली माणसं आपलीच माती, तरी मेंढराची कळपास भीती... या कवितेचा अर्थ काय ?’ मास्तर आणखीच गोंधळले. मराठीच्या अभ्यासक्रमात तर ही कविता कुठेच नाही आणि शाळेच्या पहिल्याच दिवशी मुलांना कवितेचा प्रश्न कसा काय पडावा, याचं मास्तरांना आश्चर्यच वाटलं. वेळ मारून नेण्यासाठी ते म्हणाले, ‘मुलांनो, आज तर पहिलाच दिवस आहे शाळेचा, यथावकाश आपण शिकणारच आहोत नां...!’ आता खडू घेऊन मास्तर फळ्याकडे वळले. बघतात तर काय, फळ्यावर मोठ्या अक्षरांत आधीच लिहून ठेवलेलं, ‘ब्रेकिंग न्यूज...!’ आता बोंबला... ‘हा काय प्रकार आहे ?’ मास्तरांनी त्रासिकपणे मुलांना विचारलं. मुलं एका सुरांत उत्तरली, आमच्या घरांत टीव्हीवर सतत सुरु असते ती ब्रेकिंग न्यूज... शाळेत तुम्ही जे शिकवता, त्याहीपेक्षा कितीतरी रंजक आणि सुरस गोष्टी आम्हाला ब्रेकिंग न्यूज मधूनच शिकायला मिळतात. आम्हाला तुमचं नेहमीचं पुस्तकबंद शिक्षण नकोय, आम्हाला असंच ब्रेकिंग न्यूजवालं चटपटीत, खुसखुशीत रंजक शिक्षण हवंय... म्हणजे बघा, युवराज राहुल गांधी मुंबईत आले. त्यांना शिवसेना काळे झेंडे दाखवणार होती. पण, राहुल भलतेच हुशार निघाले. त्यांनी थेट लोकल गाठली. तिकिटाला पैसे हवे म्हणून एटीएममधनं पैसे काढले. आता हे सगळे एवढे नाट्यमय थ्रिलर प्रकार आम्हाला कसे कळले, सांगा बरं मास्तर..? अहो, चोवीस तास चालणाऱ्या ब्रेकिंग न्यूजमधनंच तर आम्हाला ही अत्यंत उद् बोधक माहिती मिळाली. अहो, टीव्ही हे ज्ञानार्जनाचे उत्तम साधन आहे, हे काय उगाच थोरामोठ्यांनी लिहून ठेवलंय ? ....<br />
<br />
<br />
मुलांच्या या भडिमारामुळे गटणे मास्तर अधिकच चक्रावले. शाळेच्या पहिल्याच दिवशी पहिल्याच तासाला मुलांचे हे असे प्रश्न... म्हणजे माय नेम इज खानच्या फर्स्ट डे फर्स्ट शोला शिवसैनिकांनी केलेला गोंधळच... अशी भावना मास्तरांची झाली. अरे हे काय आपल्यालाही सिनेमाचीच उपमा कशी काय आठवावी ? गटणे मास्तर आणखीनच कोड्यात पडले. क्षणभर डोळे मिटून घेतल्यावर त्यांना लक्षात आलं की, आपणही टीव्हीमय झालोय. आपणही ब्रेकिंग न्यूजच्या हॅमरिंगमुळे टीव्हीऍडिक्ट झालोय. आपलीही जर हीच अवस्था असेल, तर मुलांना तरी काय दोष द्यायचा ? घराघरांत टीव्ही आहे, त्यावर दिवसरात्र असंख्य तऱ्हेची चॅनेल्स सुरु असतात. ते पाहताना ना डोळे थकतात ना माणसं... हातात रिमोट असूनही त्यावर आपला कंट्रोल नाही... इतके का अधीन झालोय आपण... ? डोक्यात भंजाळल्यासारखं होत असतानाच तास संपल्याची घंटा झाली. मास्तर भानावर आले. हा एक तास संपला पण, बाहेरच्या तासांचे काय ? तिथे भंजाळल्यासारखी परिस्थिती असताना भानावर आणणारी अशी खरंच कोणती घंटा आहे ? <br />
<br />
- दुर्गेश सोनार (20 फेब्रुवारी 2010)दुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-92085355611397405422009-07-14T00:46:00.000-07:002009-07-14T00:49:31.291-07:00दिवस 'प्रतिभा संगम'चे...१९९६ सालचा ऑगस्ट महिना असेल... एक दिवस सोलापूरच्या अभाविप कार्यालयातून फोन आला, 'अंमळनेरला प्रतिभा संगम हे महाविद्यालयीन विद्यार्थ्यांसाठीचं राज्यस्तरीय संमेलन व्हायचंय. त्यासाठी जिल्ह्यातून आम्ही काही विद्यार्थी साहित्यिकांची नावं काढलीयत. त्यात तुझ्या नावाचा समावेश आहे. ' फोनवर फार काही चौकशी करता आली नाही. पण, त्यानंतर त्या संदर्भातलं एक पत्र घरच्या पत्त्यावर आलं. त्यानुसार मी माझ्या दोन कविता पाठवून दिल्या. त्यानंतर काही दिवस गेले आणि अचानक एके दिवशी अंमळनेरचं निमंत्रणच आलं. मला खूप बरं वाटलं. इतके दिवस पंढरपूर आणि सोलापूर जिल्हा असं सीमित असलेलं माझं साहित्यविश्व विस्तारण्यासाठी मला व्यासपीठ मिळणार होतं. गणपती विसर्जनाच्या दिवशी मी अंमळनेरला जाण्यासाठी निघालो. बाबाही मला सोलापूरपर्यंत सोडायला आले होते. सोलापुरातून आणखी काही जण माझ्यासोबत येणार होते. सोलापुरातल्या नव्या पेठेत अभाविपचं कार्यालय होतं. तिथं जमायचं होतं. आम्ही दुपारी साडे चारच्या सुमाराला तिथे पोहोचलो. कार्यालयाचा जुना लाकडी जिना चढत असताना बरंच काही डोळ्यांसमोर तरळत होतं. तिथे पोहोचताच सोलापुरातल्या अभाविप कार्यकर्त्यांनी माझी आपुलकीनं चौकशी केली. हा माझा विद्यार्थी परिषदेशी आलेला पहिला संपर्क...<br />अंमळनेरचं ते पहिलं प्रतिभा संगम आज तेरा वर्षांनंतरही माझ्या मनात अगदी तस्संच्या तस्सं ताजं आहे. राज्यभरातनं किमान सातशे ते आठशे विद्यार्थी साहित्यिक अंमळनेरच्या प्रताप महाविद्यालयाच्या प्रांगणात एकत्र आले होते. मराठी साहित्यविश्वातले हे इतके ताजेतवाने अंकुर पहिल्यांदाच एके ठिकाणी एकत्र येणं, मान्यवर ज्येष्ठ साहित्यिकांनी त्यांना भरभरून मार्गदर्शन करणं... हा सगळा सोहळा खरंच अनुभवण्यासारखा होता. संतश्रेष्ठ ज्ञानेश्वर महाराजांच्या संजीवन समाधीला सातशे वर्षं झाल्याचं औचित्य या सगळ्या खटाटोपामागे होतं. अवघ्या सोळाव्या वर्षी ज्ञानेश्वरीसारखं अभिजात साहित्य लिहिणारे संत ज्ञानेश्वर हे सगळ्या युवा साहित्यिकांचे मूळ प्रेरणास्रोत... प्राचार्य राम शेवाळकर यांचं ओघवत्या शैलीतलं उद्घाटनाचं भाषण ऐकून मी अक्षरशः भारावून गेलो होतो. कविवर्य मंगेश पाडगावकरांची कवी प्रवीण दवणे यांनी ' कविता फुलते कशी ? ' यावर घेतलेली प्रकट मुलाखत, गटागटातून रंगलेल्या विद्यार्थी साहित्यिकांच्या चर्चा, असं सगळं पोषक खत मिळत गेलं आणि माझ्यासारखे कितीतरी त्या वेळेसचे विद्यार्थी साहित्यिक रुजत गेले.<br />याच प्रतिभा संगममधून अशोक जेधे सारखा हळवा, भावूक कविमित्र भेटला, 'येगं येगं इंद्रायणी' ही अशोकची त्यावेळची कविता अजूनही मनात तशीच आहे, वहीमध्ये एखादं मोरपीस जपून ठेवावं नां अगदी तशी... आता अशोक नाहीये पण, त्याची ती कविता कायम स्मरणात आहे. नाशिकचा मंदार भारदे, नंदुरबारची निकीता असोदेकर, पुणे जिल्ह्यातला संतोष शेंडकर, लासलगावचा ऐश्वर्य पाटेकर या सारखे अनेक लिहिते हात ओळखीचे झाले. तर प्रा. नरेंद्र पाठक, प्रा. जयंत कुलकर्णी, प्रा. धनंजय कुलकर्णी यांच्या सारखी साहित्यावर प्रेम करणारी आणि नव्या अंकुरांना जोपासणारी माणसं आपली झाली. त्यांच्याशी मैत्र जिवांचं जोडलं गेलं. एवढंच नाही तर ज्यांना फक्त दिवाळी अंकांतून, कवितासंग्रहांतून, पुस्तकांतून भेटता आलं होतं अशा मंगेश पाडगावकर, द. मा. मिरासदार, इंद्रजित भालेराव, दासू वैद्य, रेणू पाचपोर, अरूणा ढेरे, भानू काळे या सारख्या साहित्यिकांना अगदी जवळून भेटण्याचा योग आला. यातून साहित्यविषयक जाणिवांचं क्षितीज विस्तारलं आणि लेखनाच्या आशाही उंचावत गेल्या. प्रतिभा संगमनं ग्रामीण भागातल्या कित्येक विद्यार्थी साहित्यिकांना लिहितं केलं, त्यांना विहरण्यासाठी पंखांत बळ दिलं. प्रतिभा संगमनं धारण केलेलं 'विस्तारणारी क्षितिजं... उंचावणाऱ्या आशा' हे ब्रीद त्यामुळेच तर सार्थ ठरतं. अंमळनेरच्या प्रतिभा संगम नंतर झालेल्या रत्नागिरीतल्या दुसऱ्या प्रतिभा संगममध्ये आणखी संधी मिळाली आणि एका वेगळ्या साहित्यिक चळवळीत सक्रिय होता आलं.<br />हे सगळं आठवण्याचं कारण म्हणजे विद्यार्थी परिषदेला पूर्ण होत असलेली साठ वर्षं... प्रतिभा संगम सारखं व्यासपीठ अभाविपनं निर्माण केलं नसतं तर कदाचित माझा अभाविपशी संबंध आलाच नसता आणि माझे साहित्यिक अनुबंध जुळले नसते. ज्ञान, चारित्र्य आणि एकता ही अभाविपची त्रिसूत्री... स्वामी विवेकानंद हे प्रेरणास्थान... चारित्र्यवान तरूण घडला तरच राष्ट्र घडेल, याची खूणगाठ बांधून ही संघटना काम करतेय. संघाच्या मुशीतून साकारलेल्या अभाविप बद्दल काही जणांना ऍलर्जी आहे. असेल तर असोत बापुडी... पण, एखादी संघटना गेली साठ वर्षं सातत्यानं काही ना काही विधायक उपक्रम राबवत असेल तर, त्यांच्या प्रयत्नांत खिळ घालण्यापेक्षा त्यांना बळ देणं हे केव्हाही चांगलं, नाही का ?<br />- दुर्गेश सोनार ( ९ जुलै २००९ )दुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-21274142411595490622009-06-23T05:45:00.000-07:002009-06-23T05:46:10.322-07:00आषाढस्य प्रथम दिवसे....पावसाचा सांगावा घेऊन आलेला ज्येष्ठ संपतो आणि आषाढाला सुरूवात होते. निळ्या-जांभळ्या मेघांनी आभाळ भरून येतं, गरजू लागतं. पावसाचे टपोरे थेंब ताल धरू लागतात. मध्येच वाराही उनाड मुलासारखा धिंगाणा घालतो. उकाड्यानं त्रस्त झालेल्या धरेला आषाढसरींचा शिडकावा हवाहवासा वाटतो. मातकट गंधानं उल्हसित झालेलं असं वातावरण होरपळल्या मनाला तजेला देतं. पावसाचं भरभरून दान देणारी ही आषाढवेळा म्हणूनच तर महाकवी कालिदासालाही भावली असावी. वारकऱ्यांना पंढरीची ओढ लागते तीही आषाढातच... एकीकडे मुक्तपणे बरसरणारा निळा पाऊस आणि दुसरीकडे भक्तीरसात चिंबवणारा सावळा पाऊस... सारी किमया आषाढाचीच... कवितांमधूनही त्याचं प्रतिबिंब उमटलं नाही तरच नवल.... कवी नारायण सुमंत लिहितात...<br />निळ्या वावरात दिंड्या<br />आल्या वाजवित टाळ<br />गर्जे आखाडी आभाळ<br />गर्जे आखाडी आभाळ...!<br />गडगडाट तो मृदुंग<br />विज प्रकाशे लकाका<br />माऊलीच्या पालखीची<br />जशी झळके पताका...!<br />आषाढसरींमध्ये माऊलींचा पालखी सोहळा अनुभवणं ही बातच काही और आहे... वैष्णवांचा देव असलेला विष्णूही निळा आणि आषाढात बरसणारा पाऊसही निळा... विठूमाऊलीच्या जयघोषात टाळ मृदुंगांचा गजर आणि त्याच्या जोडीला आषाढात गर्जणाऱ्या मेघांचा मल्हार... एका बाजूला उधाण वाऱ्यानं धरलेला फेर, तर दुसरीकडे माऊलींच्या पालखीत वारकऱ्यांनी धरलेलं रिंगण.... पंढरीच्या दिशेनं पावलं चालत राहतात, भगव्या पताक्यांनी निळं आभाळ भरून जातं.. रंगांमधल्या समरसतेची प्रचिती देणारा हा आषाढ आणि त्याची साक्षात अनुभूती देणारा आषाढी वारीचा सोहळा.... नारायण सुमंतांसारख्या पंढरपूर परिसरातूनच लिहिता झालेल्या कवीला हे आषाढपण भावलं नाही तरच नवल.. सुमंत त्यांच्या आणखी एका कवितेत लिहितात...<br />थेंब आभाळी ना येतो<br />पूर भीमेसी ना येतो<br />तोच पंढरीचा काळा<br />माझ्या घामामंदी न्हातो...<br />अवघी सृष्टी पंढरी झाल्याचा हा दिव्य अनुभव... सुमंतांची ही काव्यानुभूती थेट संत सावता माळ्याशी नाळ जोडणारी आहे. `कांदा मुळा भाजी अवघी विठाई माझी`, असं म्हणणारे सावता माळी हेदेखील त्या अर्थी निसर्गकवीच म्हटले पाहिजेत... निसर्ग आणि अध्यात्म यांचा अनोखा मिलाफ आषाढात प्रकर्षानं प्रत्ययाला येतो. उन्हानं रापलेल्या काळ्या मातीला हिरवी झळाळी मिळते ती आषाढात... पुंडलिकाला भेटण्यासाठी जसा परब्रह्म आला तसाच पाऊसही धरेला भेटतो... जसा विठूमाऊलीचा अभंग आषाढात बहरतो, तसंच, धरेच्या ओटीपोटातून सृजनाचं हिरवं गाणं अंकुरतं.. शिवाराची वाटही मग पंढरीची वाटू लागते. नांगरणी झालेलं शिवार पेरतं होतं. पाटाच्या पाण्यात आषाढसरींचे थेंब असे मिसळतात की जशी चंद्रभागाच शिवारातून खळाळतं जाते... आषाढसरींचा हा सोहळा पदोपदी विठूरायाची आठवण करून देतो आणि जगाच्या पाठीवर कुठेही असलो तरी मग माहेराची सय ताजी होते...<br />- दुर्गेश सोनार ( २३ जून २००९ )दुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-89001007577381352472009-04-23T07:58:00.000-07:002009-04-23T08:03:03.827-07:00...... उथळाचे श्रम वाया जाय !<p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family: Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language:MR">बऱ्याच दिवसांनी आज लिहितोय. याचा अर्थ लिहिण्यासाठी अजिबात विषयच नव्हते, असा मुळीच नव्हे... थोडासा कंटाळा, काहीसा कामाचा ताण यामुळे लिहिण्यासाठी हवा तसा वेळ मिळत नव्हता. आता यावर तुम्ही म्हणाल आवड असली की सवड नक्की मिळते. हे शंभर टक्के मान्य आहे. पण, तशी वस्तुस्थिती प्रत्येक वेळी असतेच असं नाही. विषय कितीही डोक्यात घोळत असले तरी त्याला कागदावर मूर्त रुप देण्यासाठी काही तरी वेळ द्यायलाच हवा नां...</span><span style="mso-bidi-language:MR">!</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR"> मनात आले आणि लिहून मोकळा झालो, इतकं सहज सोपं नसतं नां लिहिणं... बियाणं पेरलं म्हणून लगेच ते थोडंच उगवून येतं...</span><span style="mso-bidi-language: MR">? </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language:MR">त्यासाठी जमिनीची मशागत करावी लागते, त्याची नांगरणी करावी लागते, थोडं खतपाणी करावं लागतं, आणि एवढं सगळं झालं की, ते बियाणं जोमानं उगवून यावं यासाठी सर्जनाचा पाऊस यावा लागतो. तर आणि तरच ते बियाणं जोरकसपणे उगवून येऊ शकतं... संत तुकाराम महाराजांनी एके ठिकाणी म्हटलं होतं – खोल ओली पडे ते पिक उत्तम उथळाचे श्रम वाया जाय... ज्या पिकाची खोली उत्तम आहे, तेच पिक सकस उत्तम असतं... वर वर असलेलं उथळ असलेलं पिक वादळवाऱ्यात तग धरू शकत नाही. आणि हल्ली तर आजूबाजूला अशी वरवरची झुडुपं मोठ्या डौलात बहरताना दिसतात.. ही झुडुपं म्हणजेच खरेखुरे वटवृक्ष आहेत की काय असे वाटावे, अशी परिस्थिती मुद्दामहून निर्माण केली जाते. आपल्यालाही हेच मृगजळ खरे वाटायला लागते. ज्याच्याकडे मायेची सावली मागायला जावं, ते डेरेदार वृक्ष नाहीत तर फुटकळ झुडपं आहेत, हे समजेपर्यंत आपण परिस्थितीच्या उन्हात अगदी करपून गेलेले असतो. मोठी सावली देण्याचा आव आणणारी ही तथाकथित झाडं खरं तर बोन्सायच असतात. विशिष्ट विचारधारेला कवटाळून बसत आपल्याला सोयीचे तत्वज्ञान जगाला सांगणारी ही झाडं खुंटलेलीच असतात. त्यांची वाढ विशिष्ट चौकटीच्या पलिकडे होऊच शकत नाही. कारण अगदी स्पष्ट असतं. त्यांच्या मुळाशी एका विशिष्ट विचारधारेच्या तारेनं घट्ट बांधून ठेवलेलं असतं. आणि एकदा का ही विचारांची चौकट घट्ट पक्की झाली की, मग प्रत्येक प्रसंगाकडे हे लोक त्याच चौकटीच्या परिमाणातून पाहू लागतात. नदीच्या एकाच काठावर बसून ही मंडळी नदीच्या संपूर्ण भोवतालाचा अंदाज बांधू लागतात. त्यासाठी नदीच्या दुसऱ्या काठावर पण काही तरी आहे, तिथेही काही भोवताल आहे, हेच मुळी ते विसरून जातात. असो, तर अशी ही परिस्थिती असताना, लिहिण्यासाठी अजिबातच विषय नाही असे होणंच शक्य नाही... पण, लिहिण्यासाठी आवश्यक असणारी अंतःप्रेरणा जागृत करणारी परिस्थिती आजूबाजूला असते का, हे पाहावं लागतं. तरच नवं काही तरी लिहिलं जाऊ शकतं... अगदीच निराश व्हावं असं वातावरण असलं तरी त्यातही काही आश्वासक सूर आहेतच. ते गाते राहावेत, ते जुळून यावेत, यासाठी तरी आपले हात लिहिते राहावेत, नाही का </span><span style="mso-bidi-language:MR">? <o:p></o:p></span></p> <p class="MsoListParagraph" style="margin-left:5.25in;mso-add-space:auto; text-indent:-.25in;mso-list:l0 level1 lfo1"><span style="mso-ascii-font-family:Calibri;mso-fareast-font-family:Calibri; mso-hansi-font-family:Calibri;mso-bidi-font-family:Calibri;mso-bidi-language: MR"><span style="mso-list:Ignore">-<span style="font:7.0pt "Times New Roman""> </span></span></span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">दुर्गेश सोनार </span><span style="mso-bidi-language:MR"><o:p></o:p></span></p>दुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-33159282808264425782009-02-24T07:12:00.000-08:002009-02-24T07:22:13.147-08:00शंख, मासा आणि सोमनाथदांचा वैताग...!<p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:14.0pt;line-height:115%; font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">भाजपनं यंदा लालकृष्ण अडवाणी यांना पंतप्रधानपदी बसवायचंच असा चंग बांधलाय. त्यासाठी मुंबईत अडवाणींचा जाहीर सत्कार झाला. अकरा कोटी पन्नास लाख रुपयांचा निधीही त्यांना देण्यात आला. पण, यात एक गंमत झाली. हा परिस्थितीजन्य विनोद म्हणा किंवा नियतीनं दिलेले संकेत म्हणा... काहीही म्हणा, पण, या कार्यक्रमात लालकृष्ण अडवाणी यांचे शंख वाजवण्याचे प्रयत्न व्यर्थ ठरले. एरवी सत्ताधारी संयुक्त पुरोगामी आघाडीच्या विरोधात शंख करण्यात अडवाणींचा हात कुणी धरत नाही. पण, खरोखरचा शंख वाजवायची जेव्हा वेळ आली तेव्हा अडवाणी यांची हवा थोडी कमीच पडली. दोनतीनदा शंख वाजवण्याचा आटापिटा अडवाणींनी केला खरा... पण, शंख अजिबातच वाजत नाही हे लक्षात येताच त्यांनी तो बाजूला केला. त्यामुळेच लाल</span><span lang="MR" style="font-size: 14pt; line-height: 115%; ">'</span><span lang="MR" style="font-size:14.0pt;line-height: 115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">कृष्णा</span><span style="font-size:14.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">’</span><span lang="MR" style="font-size:14.0pt;line-height: 115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">चा शंख न वाजण्याचा झालेला हा (अप)शकुन भाजपला काय फळ देणार हे येत्या काळात स्पष्ट होईलच... ( पण, म्हणून काँग्रेस आणि त्याच्या मित्रपक्षांनी आताच हुरळून जाऊन चालणार नाही. कारण याच सभेत अडवाणींनी आपल्या शब्दांचा शंखनाद चांगलाच केलाय. )</span><span style="font-size: 14.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="font-size:14.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family: UWebSubak;mso-bidi-language:MR">******<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:14.0pt;line-height:115%; font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">निवडणुका आता जवळ आल्यात, हे सांगायला आता कुणा ज्योतिषाची गरज नाही. सगळ्याच राजकीय पक्षांचे नेते आपल्या भाषणांमधून, जाहीर सभांमधून त्याचा डंका पिटू लागलेत. या जाहीर सभांमधून होणारी भाषणं मुळातूनच ऐकण्यासारखी असतात. आपल्या प्रतिस्पर्धी पक्षाच्या नेत्यांना शाब्दिक बाणांनी कसे घायाळ करता येईल, याची हरेक संधी प्रत्येक नेते शोधत असतात. त्यासाठी वाट्टेल त्या उपमा द्यायलाही हे नेते मागेपुढे बघत नाहीत. आता नरेंद्र मोदींचंच उदाहरण घ्या नां... परवा ते गोव्यात गेले होते. तिथल्या एका सभेत त्यांनी काँग्रेसचे युवराज राहुल गांधी यांना लक्ष्य केलं. राहुल गांधी हा शोभेचा मासा आहे, अशा शब्दांत मोदींनी त्यांची खिल्ली उडवली. काँग्रेसमधले नेते हे संरक्षित वातावरणात मजेत वावरणारे शोभेचे मासे आहेत आणि भाजपमधले नेते म्हणजे महासागरात आव्हानांच्या लाटा झेलणारे मासे आहेत, अशी मत्स्यतुलना मोदींनी केली. गोव्यात आल्यानंतर माशांशिवाय</span><span lang="MR" style="font-size:14.0pt;line-height: 115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR"> </span><span lang="MR" style="font-size:14.0pt;line-height:115%;font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">दुसरी कुठली उपमा सुचणार, नाही का </span><span style="font-size:14.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">?</span><span lang="MR" style="font-size:14.0pt;line-height: 115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR"> असो... हे झालं मोदींचं कवित्व... पण, काँग्रेसचे प्रवक्ते मनीष तिवारी यांनाही प्रत्युत्तर देण्याची खुमखुमी आली आणि मोदींच्याच उपमेचा आधार घेत त्यांनी पलटवार केला. मोदी म्हणजे माणसे खाणारा पिरान्हा जातीचा मासा आहे, अशी उलट टीका तिवारीबाबूंनी केली. तर असं हे आरोप प्रत्यारोपांचं मत्स्यपुराण... </span><span style="font-size:14.0pt; line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="font-size:14.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family: UWebSubak;mso-bidi-language:MR">******<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:14.0pt;line-height:115%; font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">संसदेचं या टर्ममधलं शेवटचं अधिवेशनही अंतिम टप्प्यात आलंय. या अधिवेशनातही खासदारांनी आपली गोंधळाची परंपरा कायम ठेवली. त्यामुळे खासदारांचे हेडमास्टर असलेले सोमनाथदा चांगलेच वैतागले. </span><span style="font-size:14.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">‘</span><span lang="MR" style="font-size:14.0pt;line-height: 115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">अरे, तुम्ही असे वागता, तुम्हाला पुन्हा कुणी निवडून तरी देईल का </span><span style="font-size:14.0pt; line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">?’ </span><span lang="MR" style="font-size:14.0pt;line-height:115%;font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">असं सोमनाथदांनी खासदारांना बजावलं देखील... पण, पुन्हा हे काही सुधारणार नाहीत, हे लक्षात येताच त्यांनी सगळ्या खासदारांना निवडून येण्याच्या शुभेच्छा देत कानात बोळे घालून घेतले. भारतीय लोकशाही साठीकडे झुकली असतानाच आपल्या लोकप्रतिनिधींनी संसदेत केलेलं प्रदर्शन सध्याचं वास्तव सांगायला पुरेसं आहे. मतदार राजा सुजाण आहे, त्याला कोणाला उचलून धरायचं आणि कुणाला उचलून आपटायचं हे चांगलंच माहिती आहे.<span style="mso-spacerun:yes"> </span>त्यामुळेच बा, मतदारराजा</span><span style="font-size:14.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family: UWebSubak;mso-bidi-language:MR"> !</span><span lang="MR" style="font-size:14.0pt; line-height:115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR"> जागा राहा, आणि सत्तांधांना त्यांची जागा दाखव रे बाबा....</span><span style="font-size:14.0pt; line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">!<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="font-size:14.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family: UWebSubak;mso-bidi-language:MR">******<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoListParagraph" style="margin-left:4.25in;mso-add-space:auto; text-indent:-.25in;mso-list:l0 level1 lfo1"><span style="font-size:14.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:Calibri; mso-bidi-theme-font:minor-latin;mso-bidi-language:MR"><span style="mso-list: Ignore">-<span style="font:7.0pt "Times New Roman""> </span></span></span><span lang="MR" style="font-size:14.0pt; line-height:115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">दुर्गेश सोनार ( २४ फेब्रुवारी २००९ )</span><span style="font-size:14.0pt;line-height:115%; mso-bidi-font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin-left:.25in"><span lang="MR" style="font-size: 14.0pt;line-height:115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR"><o:p> </o:p></span></p>दुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-27820216504603158242009-02-05T08:04:00.000-08:002009-02-05T08:12:41.580-08:00चिरेबंदी बांधलेलं, असं तुझं गाव खोटं...!<p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height:115%; font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">मोरोपंत सकाळपासूनच अस्वस्थ होते. ज्यांना कधी एकही ओळ धड लिहिता आली नाही, त्यांनी कवितांचे व्याकरण शिकवावे म्हणजे काय </span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family: UWebSubak;mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt; line-height:115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">असा सवाल त्यांच्या मनात घोळत होता. त्याला कारणही तसंच होतं. कवितेसंबंधी नवी मुंबईत कोमसापने भरवलेल्या चर्चासत्रात काही समीक्षकांनी १९७० ते १९९० या कालावधीतल्या कविता या कविताच नाहीत, असा विसंवादी सूर लावून धरला होता. त्याची साद्यंत बातमी वाचून मोरोपंत अस्वस्थ झाले. कविवर्य ग्रेस यांची कविता असेल दुर्बोध, पण म्हणून ती कविताच नाही की काय </span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%; mso-bidi-font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height:115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language: MR">असे म्हणण्याचे धारिष्ट्य हे तथाकथित समीक्षक करूच कसे शकतात </span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">?</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height: 115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR"> ज्यांचे आयुष्य महाविद्यालयीन विद्यार्थ्यांसमोर पंचेचाळीस मिनिटांचे पाठ केलेले लेक्चर देण्यात गेले आणि वर्षानुवर्षे तोच तो अभ्यासक्रम शिकवून ज्यांच्या बुद्धीवर गंज चढला, त्यांना कविता ती कशी आकळावी </span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%; mso-bidi-font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height:115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language: MR">हे परंपरागत चौकटीत अडकलेले आणि एकाच ठिकाणी बसून बसून बौद्धीक बद्धकोष्ठ झालेले समीक्षक छातीठोकपणे सांगतात की, १९७० ते १९९० या काळातल्या कवितेतून सामाजिक अभिव्यक्ती झालीच नाही. या काळातले कवी रोमँटीसिझममध्येच अडकले. असल्या या समीक्षकी बाण्यामुळे मोरोपंत कमालीचे व्यथित झालेले... त्यांनी तडक आपल्या बुकशेल्फातून ग्रेसच्या संध्याकाळच्या कविता काढल्या. एकेक कविता वाचत गेले... <span style="mso-spacerun:yes"> </span></span><span style="font-size:18.0pt; line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">‘</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height:115%;font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">शुभ्र अस्थींच्या धुक्यात, खोल दिठींतली वेणा... निळ्या आकाशरेषेत, जळे भगवी वासना... </span><span style="font-size:18.0pt;line-height: 115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR"><span style="mso-spacerun:yes"> </span>’</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt; line-height:115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">, </span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">‘</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height: 115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">अंधार असा घनभारी, चंद्रातून चंद्र बुडाले... स्मरणाचा उत्सव जागुन, जणुं दुःख घराला आले.... </span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">’</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height: 115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR"> </span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">‘</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height: 115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">गुतंवता मिठी, गर्द झाले श्वास, सुजले आकाश पाठीवरी... अशा रंगापाशी, मातीचे चांदणे, अल्याडचे जिणे, जन्माआधी...</span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">’</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height: 115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR"> </span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR"><span style="mso-spacerun:yes"> </span>‘</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height:115%;font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">पाऊस कधीचा पडतो, <span style="mso-spacerun:yes"> </span>झाडांची हलती पाने, हलकेच जाग मज आली दुःखाच्या मंद सूराने....</span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family: UWebSubak;mso-bidi-language:MR">’</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt; line-height:115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR"> </span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">‘</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height: 115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">घरांनी आपली दारे बंद केलेली असतात, डोळ्यांना वेढून बसलेल्या अस्तित्वांच्या रांगाही निवून जातात...</span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">’</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height: 115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR"> </span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">‘</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height: 115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">तुला पाहिले मी नदीच्या किनारी, तुझे केस पाठीवरी मोकळे, इथे दाट छायांतुनी रंग गळतात, या वृक्षमाळेतले सावळे...</span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">’</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height: 115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR"> या आणि या सारख्या कितीतरी कविता मोरोपंत वाचत गेले...</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt; line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR"> </span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height:115%;font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">एवढी समृद्ध शब्दकळा आणि त्यातून उलगडत जाणारे <span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia; font-size: 16px; line-height: normal; "><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height:115%;font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">अर्थांचे अनेकांगी पदर... नित्य नूतन भासिजे... त्याप्रमाणे ग्रेस यांच्या कवितांमधून व्यक्त होत जाणाऱ्या अर्थांच्या लडी... त्यांनी वापरलेले शब्द दुर्बोध आणि बोजड आहेत, हे निःसंशय... पण, म्हणून त्याचा अर्थ माहिती करून घेण्याचा प्रयत्नच <span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia; font-size: 16px; line-height: normal; "><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height:115%;font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">न करता, त्यांच्यावर सरसकट कविताच नाहीत त्या फक्त कवितांचा आभास निर्माण करतात, असं म्हणणं म्हणजे शुद्ध वेडगळपणा आहे. असं विधान करणाऱ्या समीक्षकांची मराठीची जाणच मुळातून तपासली पाहिजे. प्रतिमा आणि प्रतिकांमधून व्यक्त होणारी कविची प्रतिभा एखादा समीक्षक नाकारूच कसा शकतो </span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%; mso-bidi-font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height:115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language: MR">बरं ग्रेस यांच्याबाबत बोलणं टाळलं, तरी याच वीस वर्षांत मंगेश पाडगावकरांचा आलेला सलाम या कवितासंग्रह विसरून कसे चालेल </span><span style="font-size:18.0pt; line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height:115%;font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">पाडगावकरांची सलाम ही कविता सामाजिक अभिव्यक्ती करत नाही, त्यात फक्त रोमँटीसिझम आहे, असा निष्कर्ष काढणं कुणाला तरी पटेल का </span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt; line-height:115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">एकूणच भाषण म्हणजे नुसता वारा... असा समज त्या बोलघेवड्या समीक्षकांचा असावा... सत्तर ते नव्वदच्या वीस वर्षांत ग्रेस पाडगावकरांबरोबरच वसंत बापट, विंदा करंदीकर ही कवित्रयी फुल फॉर्मातच होती. माझे विद्यापीठमधून कवितेतून सामाजिक वास्तवाकडे लक्ष <span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia; font-size: 16px; line-height: normal; "><span lang="MR" style="font-size:18.0pt; line-height:115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">वेधणारे नारायण सुर्वे यांचेही </span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%; mso-bidi-font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">‘</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height:115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language: MR">सनद</span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family: UWebSubak;mso-bidi-language:MR">’</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt; line-height:115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">सारखे कवितासंग्रह या काळात प्रकाशित झाले आहेत नां</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt; line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR"> </span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt; line-height:115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">सुर्व्यांच्या कविता रोमँटिसिझममध्ये अडकल्या आहेत काय </span><span style="font-size:18.0pt; line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">?</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height:115%;font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR"> त्यांना सामाजिक परिमाण नाही काय </span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt; line-height:115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">नारायण कुलकर्णी कवठेकर यांची कविता असेल किंवा यशवंत मनोहरांचा उत्थानगुंफा सारखा कवितासंग्रह असेल... केशव मेश्राम यांच्यासारखे दलित जाणिवांतून लिहिणारे कवीही याच काळात पूर्ण भरात होते. त्यांची संवेदना ही सामाजिक संवेदना नाही काय </span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt; line-height:115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">नामदेव ढसाळ यांची गोलपीठामधून व्यक्त होणारी सामाजिक अभिव्यक्ती ही या झापडबंद समीक्षकांना दिसली नाही काय </span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family: UWebSubak;mso-bidi-language:MR">?</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt; line-height:115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR"> विठ्ठल वाघ यांच्याही वृक्षसूक्त, काळ्या मातीत माती मधून प्रतीत होणाऱ्या संवेदना या रोमँटिक आहेत काय </span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family: UWebSubak;mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt; line-height:115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">ना.धों. महानोर यांच्या रानातल्या कवितांनंतर ग्रामीण भागातून लिहू लागलेली एक समृद्ध पिढीच मराठीला कवितेला मिळाली. त्यांच्या ग्रामीण संवेदना या काय सामाजिक प्रतिबिंब मांडणाऱ्या नव्हत्या </span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%; mso-bidi-font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height:115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language: MR">यात इंद्रजीत भालेराव, नारायण सुमंत, प्रकाश घोडके, प्रकाश होळकर अशी कितीतरी नावं सांगता येतील... आता आघाडीचे कवी म्हणून यांची नाव घेतली जातात. पण, या सगळ्या कविंचा मशागतीचा काळ हा याच वीस वर्षांतला आहे, हे विसरून कसे चालेल. काट्याकुट्याचा तुडवित रस्ता माझ्या गावाकडं चल माझ्या दोस्ता अशी ग्रामीण वेदनेची कविता लिहिणाऱ्या इंद्रजीत भालेराव यांच्या कवितांना सामाजिकतेचे भान नाही </span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">?</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height: 115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR"> नारायण सुमंत यांची वरकरणी मंचीय वाटणारी पण, तितकीच आत डोकवायला लावणारी ग्रामीण मराठी कविता ही सर्वार्थाने सामाजिकच आहे. प्रकाश घोडके यांच्या कवितांमध्ये तर दलित जाणिवांचा एक अंतःस्थ सूर नक्कीच जाणवतो. <span style="mso-spacerun:yes"> </span></span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">‘</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height: 115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">आभाळ झडतं, आभाळ झडतं गं</span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">,</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height: 115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR"> उपाशी पोटी पाण्याच्या घोटी</span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">,</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height: 115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR"> सपान पडतं गं...</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR"> </span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height: 115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">चिरेबंदी बांधलेलं</span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">,</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height: 115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR"> असं तुझं गाव खोटं, वेशीपाशी आलो, अन् बंद झाली वहिवाट, काळजाच्या आत कुठं मन रडतं गं</span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">, </span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt; line-height:115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">आभाळ झडतं गं...</span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">’</span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height: 115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR"> </span><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR"><span style="mso-spacerun:yes"> </span></span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height:115%;font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR">प्रकाश घोडकेंच्या या कवितेतून व्यक्त झालेली नाकारले गेल्याची वेदना विद्यापीठीय समीक्षकांना कधी कळणार </span><span style="font-size: 18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt;line-height:115%;font-family:UWebSubak; mso-bidi-language:MR"><span style="mso-spacerun:yes"> </span>बुकशेल्फातली अशी एक ना अनेक कवितांची पुस्तकं, त्यातल्या एकेक कविता आणि त्यातून रंगत गेलेली सामाजिक संवेदनांची मैफिल मोरोपंताच्या मनात रंगत गेली. मूठभर समीक्षकांच्या असल्या विद्यापीठीय निकषांमुळे चांगल्या कवितांची वहिवाट अशी वेशीपाशी बंद झाल्याचं पाहून मोरोपंतांचं मनही असंच काळजाच्या आत कुठं रडत राहिलं आणि मनाच्या आत दडलेलं आभाळही झडत राहिलं....</span><span style="font-size:18.0pt;line-height: 115%;mso-bidi-font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">!</span></span></span></span></span></span></span></p> <p class="MsoListParagraph" style="text-indent:-.25in;mso-list:l0 level1 lfo1"><span style="font-size:18.0pt;line-height:115%;mso-bidi-font-family:Calibri; mso-bidi-theme-font:minor-latin;mso-bidi-language:MR"><span style="mso-list: Ignore">-<span style="font:7.0pt "Times New Roman""> </span></span></span><span lang="MR" style="font-size:18.0pt; line-height:115%;font-family:UWebSubak;mso-bidi-language:MR">दुर्गेश सोनार ( दिनांक ५ फेब्रुवारी २००९ )<o:p></o:p></span></p>दुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-65500730793413103192009-01-29T07:27:00.000-08:002009-01-29T07:30:57.300-08:00तोल सावरताना....!<p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span lang="MR" style="font-family: Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">सकाळी ऑफिसला जायला निघालो. सोसायटीच्या बाहेरच डोंबा-याचा खेळ सुरू होता. दोन बाजूला काठ्या उभारलेल्या... त्याला एक दोरी बांधलेली आणि त्यावर सात आठ वर्षांची चिमुरडी डोक्यावर हंड्याची उतरंड घेऊन काठीने तोल सांभाळत कसरत करत होती. तिच्या साथीला होता ढोलकीचा ताल.. कळकट कपड्यात फाटलेला संसार शिवण्यासाठी जगण्याचा संघर्ष करणारा तो डोंबारी... फाटकी लुंगी, मळलेला सदरा आणि गळ्यात अडकवलेला ढोलक, असा त्याचा अवतार... पोटाची खळगी भरण्यासाठी आपलाही हातभार देणारी ती चिमुरडी... काठीने तोल सावरणारी ती चिमुरडी स्वतःबरोबरच आपल्या कुटुंबाचाही तोल सांभाळत होती. काय असेल तिचं भविष्य..</span><span style="mso-bidi-language:MR">?<span style="mso-spacerun:yes"> </span></span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">मनात विचार आला, असे किती पैसे त्याला मिळत असतील, अशी कसरत करून </span><span style="mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">पण, पोटासाठी ही रोजची कसरत त्यांना करावी तर लागणारच... आपण नाही का करत अशी कसरत... </span><span style="mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-bidi-language:MR">करतो, जरूर करतो... पण, त्यात फरक असतो जमीन अस्मानाचा.... 'घरोघरी मातीच्या चुली' अशी मराठीत म्हण आहे. त्याचा प्रत्यय आपल्याला पदोपदी असा येत असतो. समस्या, दुःखं, प्रत्येक माणसाची सारखीच असतात... फक्त त्याचं स्वरुप आणि परिस्थिती वेगवेगळी असते.</span><span lang="MR" style="mso-bidi-language: MR"><span style="mso-spacerun:yes"> </span></span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-bidi-language:MR">आपणही खरे तर डोंबारीच असतो... पांढरपेशी डोंबारी... व्यवस्था नावाचा ढोलक आपल्याला नाचवत असतो आणि आपणही जगण्याची कसरत करत असतो. दोन बाजूंच्या काठ्यांना बांधलेला दोर आणि त्यावरून चालताना पडू नये म्हणून करावी लागणारी खटपट... सरावानं हे शक्य होत असलं तरी त्यासाठी परिश्रम करावे तर लागतातच नां...</span><span style="mso-bidi-language:MR"> ? </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-bidi-language:MR">आपणही असेच हळूहळू सरावतो... आणि आपल्याही नकळत पट्टीचे डोंबारी होऊन जातो... रस्त्याने जाताना आजूबाजूला असे अनेक डोंबारी दिसतात, काही सडलेले, काही पडलेले, तर काही चिवटपणे तोलून उभे राहिलेले.... </span><span style="mso-bidi-language:MR"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span lang="MR" style="font-family: Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">ऑफिसात आलो... सवयीप्रमाणे ई मेल चेक केले. एका बालमित्राचा अनपेक्षित मेल इनबॉक्समध्ये येऊन पडला होता. उत्सुकतेने मी तो वाचला. नोकरीच्या निमित्ताने परदेशात गेलेला तो मित्र वैतागला होता. मंदीमुळे त्याच्या नोकरीवर संक्रांत आलेली... कुठल्याही क्षणी गाशा गुंडाळून भारतात परतावं लागणार या विचारानं तो हतबल झालेला... त्याच्या शब्दांशब्दांतून ते प्रतीत होत होतं. भल्यामोठ्या पगाराच्या नोकरीतही त्याला स्वास्थ्य नव्हतं. तो त्याचा तोल सावरू शकत नव्हता. आत्मविश्वास ढळलेला तो माझा मित्र केविलवाणा होऊन तिथलं मंदीचं वास्तव सांगत होता... माझ्या डोळ्यांसमोर पुन्हा तो सकाळचा डोंबारी आणि दोरीवर तोल सावरत चालणारी ती चिमुरडी आली.... तोल सावरण्याचं त्यांचं कसब पाहून खरंच अप्रूप वाटलं... एकीकडे मंदीच्या फटक्यामुळे तोल न सावरू शकणारा माझा परदेशातला मित्र तर दुस-या बाजूला परिस्थितीचा हसतमुखाने स्वीकार करत जगणं तोलून धरणारी ती चिमुरडी.... तोल राखायला शिकवणारे हे प्रसंग माझ्यासाठी तितकेच तोलामोलाचे वाटले. </span><span style="mso-bidi-language: MR"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoListParagraph" style="margin-left:.75in;mso-add-space:auto; text-indent:-.25in;mso-list:l0 level1 lfo1"><span style="mso-bidi-font-family:Calibri;mso-bidi-theme-font:minor-latin;mso-bidi-language: MR"><span style="mso-list:Ignore">-<span style="font:7.0pt "Times New Roman""> </span></span></span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">दुर्गेश सोनार (दिनांक, २९ जानेवारी २००९)<o:p></o:p></span></p>दुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-30916164885102172772009-01-26T02:26:00.000-08:002009-01-26T03:32:26.090-08:00माझा प्रजासत्ताक...<p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span lang="MR" style="font-family: Mangal;mso-bidi-mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;">नेहमीपेक्षा आज जरा लवकरच उठणं झालं ते सोसायटीत मोठ्याने लागलेल्या गाण्यांमुळे... अगदी सक्काळी सक्काळी </span><span style="mso-bidi-language:MR">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;">ऐ मेरे वतन लोगो</span><span style="mso-bidi-language: MR">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi- mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;">चे सूर कानी पडले... आणि झोपी गेलेला जागा झाला...</span><span style="mso-bidi-language:MR">!</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;"> झोपलेल्या प्रत्येकाला जागं करणं हे आपलं परमकर्तव्य आहे, या सद्भावनेनंच जणू काही आमच्या सोसायटीतल्या कार्यकर्त्यांनी हे गाणं मोठ्या आवाजात लावलं असावं, असा समज होऊन अस्मादिकांचं उठणं झालं... असो, निमित्त काही का असेना वर्षातून असं दोनदा या गाण्याची आठवण होते आणि तमाम भारतीयांना शहिदांनी केलेल्या बलिदानाची आठवण करून दिल्याचं समाधान असं सोसायटी सोसायटीतल्या प्रत्येक देशभक्त कार्यकर्त्याला लाभतं.... तर आमच्या प्रजासत्ताकाची सुरूवात झाली ती </span><span style="mso-bidi-language:MR">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;">याद करो कुर्बानी</span><span style="mso-bidi-language: MR">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi- mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;">च्या अमीट सुरांनी.... त्याच्या जोडीला देशभक्तीपर गाणी गाण्यासाठीच जन्मलेल्या महेंद्र कपूरांच्या आवाजातली गाणीही होतीच... अधूनमधून ऑस्कर नॉमिनी रेहमानभाऊंचं </span><span style="mso-bidi-language:MR">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;">माँ तुझे सलाम</span><span style="mso-bidi-language:MR">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;"> होतंच... अशा स्वरमिलाफात प्रजासत्ताक दिनाची सुरूवात म्हणजे अहाहा....</span><span style="mso-bidi-language:MR">!</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;"> या गाण्यांच्या पार्श्वसंगीतावर आमच्या चित्तवृत्ती जाग्या झाल्या. लाल किल्ल्यापासून ते देशभरातल्या शाळा कॉलेजं, सरकारी ऑफिसांमध्ये तिरंगा अभिमानानं लहरत असल्याचं सुखद चित्र डोळ्यांसमोर तरळू लागलं... तशी स्वप्नं पाहायची आमच्या डोळ्यांची सवय फार जुनी आहे. अहो मीच काय, आपले पहिले पंतप्रधान पंडित जवाहरलाल नेहरूही स्वप्नं पाहायचे... म्हणूनच तर स्वातंत्र्याची पहाट होत असताना त्यांनी भारतीयांना एक स्वप्न दाखवलं होतं. </span><span style="mso-bidi-language:MR">‘</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;">फार वर्षांपूर्वी आम्ही नियतीशी एक करार केला होता. त्यानुसार वागण्याची वेळ आज येऊन ठेपली आहे</span><span style="mso-bidi-language:MR">’</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;">, असं नेहरू म्हणाले होते... </span><span style="mso-bidi-language:MR">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;">जन गण मन</span><span style="mso-bidi-language:MR">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;"> लिहिणारे गुरूदेव रवींद्रनाथ टागोर यांनीही स्वातंत्र्याच्या नंदनवनाचं स्वप्न पाहिलं होतं. स्वप्नातल्या स्वातंत्र्याच्या नंदनवनात </span><span style="mso-bidi-language:MR">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;">देश सदैव जागा राहो</span><span style="mso-bidi-language: MR">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi- mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;">, अशी प्रार्थनाही त्यांनी केली होती... माजी राष्ट्रपती एपीजे अब्दुल कलाम यांनीही भारत जागतिक महासत्ता होण्याचं स्वप्न पाहिलं आणि भारतीयांना दाखवलंही... तर अशी ही देशविकासाची स्वप्नं... आम्हीही अशी स्वप्नं पाहतो... पण, सकाळ झाली की, ती विरून जातात... स्वप्नं पडायची असतील, तर त्यासाठी गाढ झोपलं पाहिजे.... पण, असं सुखानं कोण झोपू देतं </span><span style="mso-bidi-language:MR">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;"> आता तर न्यूज चॅनेल्सनी सगळ्यांची </span><span lang="MR" style="mso-bidi-language: MR"><span style="mso-spacerun:yes"> </span></span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;">अक्षरशः झोपच उडवून टाकली आहे... त्याच्यावर तोडगा म्हणून आता सगळे न्यूज चॅनेल्स हे मनोरंजन वाहिन्या म्हणून घोषित करा, अशी मागणी जोर धरत असल्याची चर्चा आहे. म्हणजे कसं, जसा सासू सुनांचा डेली सोप, तसाच चोवीस तास बातम्यांचा रिऍलिटी (वास्तव की अवास्तव </span><span style="mso-bidi-language: MR">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi- mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;">) शो..</span><span style="mso-bidi-language:MR">!</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;"> घटनाकारांनी प्रत्येक भारतीयाला अभिव्यक्ती स्वातंत्र्य, भाषण स्वातंत्र्य दिलं, त्यावेळी त्यांनाही या मूलभूत हक्कांचा भविष्यात असा वापर होईल, असं वाटलं नसेल... किंबहुना त्यांना स्वप्नातही असं वाटलं नसेल... </span><span style="mso-bidi-language:MR"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span lang="MR" style="font-family: Mangal;mso-bidi-mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;">तर देशभक्तीच्या गाण्यांनी आम्ही नुसतेच जागे झालो नाही तर स्वप्नातून वास्तवातही आलो. वर्तमानपत्रांतून छापून आलेलं कालचं वर्तमान वाचत वाचत आपण खरेच </span><span style="mso-bidi-language:MR">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;">लोकसत्ता</span><span style="mso-bidi-language:MR">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;">क झाल्याच्या अभिमानानं ऊर भरून आला. अतिरेकी हल्ल्यात वीरमरण आलेल्या शहिदांना मरणोत्तर जाहीर झालेले बहुमान, पद्म पुरस्कारांची भलीमोठी यादी, त्या यादीतून </span><span style="mso-bidi-language:MR">‘</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;">बिटविन दी लाईन्स</span><span style="mso-bidi-language: MR">’</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi- mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;"> व्यक्त होणारे कुणाकुणाचे हितसंबंध... </span><span style="mso-bidi-language:MR">‘</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;">प्रजासत्ताक चिरायु होवो</span><span style="mso-bidi-language: MR">’</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi- mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;">, असं म्हणत स्वतःचं मार्केटिंग करणा-या पान पान जाहिराती... देश मोठा की, ब्रँड असा भ्रम कुणालाही होईल, अशा या जाहिराती... इतक्या जाहिराती मिळाल्यानंतर कोणताही वृत्तपत्र मालक एखाद दिवस आपल्या कर्मचा-यांना सहजपणे सुटी देऊ शकतो नाही का... २६ जानेवारीची सुटी असल्याने उद्याचा अंक प्रकाशित होणार नाही, ही चौकट म्हणूनच पान एकच्या उपसंपादकानं समाधानानं पानात लावली असेल... तेव्हा समस्त वृतपत्रसृष्टीचा प्रजासत्ताक आनंदात साजरा होणार असं मनात म्हणत आमची स्वारी तयार झाली. आम्ही प्रिंटचे पत्रकार नसल्यानं आम्हाला कुठली प्रजासत्ताकाची सुट्टी आणि कसलं काय </span><span style="mso-bidi-language:MR">? <o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span lang="MR" style="font-family: Mangal;mso-bidi-mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;">एकूणच २६ जानेवारी आणि १५ ऑगस्ट या दोन राष्ट्रीय सणांचा थाटच काही और असतो. चौकाचौकातून देशभक्तीची गाणी, रांगोळ्या, ठिकठिकाणी शहिदांच्या आठवणी जागवणारे कार्यक्रम, परिटघडीच्या गणवेशात नटूनथटून शाळेला निघालेली भारताची उद्याची पिढी... शाळांच्या मैदानावर होणारे संचलन... देशप्रेमाचं भरतं यावं, असं हे वातावरण... नसानसांतून मग रक्त उसळू लागतं.. देशासाठी काहीतरी करावं, असं वाटू लागतं.... देशासाठी आपण देणं लागतो, असे भलेथोर विचार मनात येऊ लागतात... पण, दिवस संपला की, हे विचारही कुठल्या कुठे पसार होतात... </span><span style="mso-bidi-language:MR">‘</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;">भारत माझा देश आहे, सारे भारतीय माझे बांधव आहेत</span><span style="mso-bidi-language:MR">’</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;">, ही पाठ्यपुस्तकाच्या पहिल्या पानावर छापलेली प्रतिज्ञा विस्मरणात जाते... </span><span style="mso-bidi-language:MR">`</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;">मला काय त्याचे </span><span style="mso-bidi-language:MR">?` </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;"><span style="mso-spacerun:yes"> </span>ही भावना बळावते. लोकलमधून जाताना प्रजासत्ताक भारताचं खरंखुरं वास्तव स्टेशनगणिक समोर येतं. पण, त्यावर काही व्यक्त होण्याइतकी संवेदना आमच्यात कुठे राहिलीय</span><span style="mso-bidi-language:MR">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;"> जी अवस्था मुंबईची, तीच किंबहुना त्याहीपेक्षा दयनीय अवस्था ग्रामीण भारताची आहे. स्वतंत्र, सक्षम, बलशाली भारताचं स्वप्न लोडशेडिंगच्या अंधारात हरवून गेलीयत... एका बाजूला मोठमोठे फूड फेस्टीवल साजरे होतात, तर दुस-या बाजूला अनेकांना एका वेळचं अन्नही पोटभर मिळत नाही. प्रत्येक गोष्ट साजरी करायची सवय लागलेले आपण सो कॉल्ड पांढरपेशे २६ जानेवारी आणि १५ ऑगस्ट हे दिवसही त्याच पद्धतीनं साजरे करतो आहोत... असे भपकेबाज कार्यक्रम करताना प्रजासत्ताक भारताचं हे वास्तव सोयिस्करपणे विसरलं जातंय. साठीत बुद्धी नाठी होते असं म्हणतात.. प्रजासत्ताकाची साठी साजरी करत असताना भारतीयांची बुद्धी नाठी होऊ नये, इतकीच अपेक्षा... <span style="mso-spacerun:yes"> </span></span><span lang="MR" style="mso-bidi-language: MR"><span style="mso-spacerun:yes"> </span></span><span style="mso-bidi-language: MR"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoListParagraph" style="margin-left:.75in;mso-add-space:auto; text-indent:-.25in;mso-list:l0 level1 lfo1"><span style="mso-bidi-mso-bidi-theme-font:minor-latin;mso-bidi-language: MRfont-family:Calibri;"><span style="mso-list:Ignore">-<span style="font:7.0pt "Times New Roman""> </span></span></span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;">दुर्गेश सोनार (दिनांक २६ जानेवारी २००९)<o:p></o:p></span></p>दुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-18025809079845064752009-01-16T06:53:00.000-08:002009-01-16T07:09:11.866-08:00गौरव ‘हिरव्या जगाचा....!’<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaGmQ_hqhyaJcUvEtDPhc7FLatOycSNFgekTWRGabEj308gW-Ms-LIe_s54DoQtowYXwhTnbwbWKEpHdRIh8KeIeFjV6aPOjHLUkvsDpBiwYKORLWFaBffxpaINo6KLwhTdP_U8dZqZF8/s1600-h/anand.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 97px; height: 125px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaGmQ_hqhyaJcUvEtDPhc7FLatOycSNFgekTWRGabEj308gW-Ms-LIe_s54DoQtowYXwhTnbwbWKEpHdRIh8KeIeFjV6aPOjHLUkvsDpBiwYKORLWFaBffxpaINo6KLwhTdP_U8dZqZF8/s320/anand.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5291908424661635714" /></a><br /><p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span class="Apple-style-span" style=" line-height: 18px;font-family:Mangal;"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span lang="MR" style="line-height:115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">ज्येष्ठ साहित्यिक डॉ. आनंद यादव यांची ८२ व्या अखिल भारतीय मराठी साहित्य संमेलनाच्या अध्यक्षपदी निवड झाल्याची बातमी कळली आणि ग्रामीण साहित्याचं हिरवं जग अधिकच बहरून आल्यासारखं वाटलं. त्याचं कारणही तसंच आहे. पंढरपूरसारख्या अर्धशहरी आणि बहुतांशी ग्रामीण चेहरा असणा-या गावातून लिहू लागलेल्या मुलांसाठी डॉ. आनंद यादव हे प्रेरणास्थानच आहेत. माझं नशीबही बलवत्तर आहे. यादव सरांना प्रत्यक्ष भेटण्याची संधी मला खूपदा मिळाली. गंमत म्हणजे डॉ. आनंद यादव यांनी प्राध्यापकीला ज्या ठिकाणाहून सुरूवात केली त्या रयत शिक्षण संस्थेच्या पंढरपूर कॉलेजचा (आताचे कर्मवीर भाऊराव पाटील महाविद्यालय) मी विद्यार्थी... मी बारावीत असताना आमच्या वाङ्मय मंडळाचं उद्घाटन डॉ. आनंद यादव यांनी केलं होतं. त्यावेळी त्यांना सर्वप्रथम भेटण्याचा योग आला. तोपर्यंत त्यांचं </span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">‘</span><span lang="MR" style="line-height:115%;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">झोंबी</span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’</span><span lang="MR" style=" line-height:115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"> हे आत्मकथन वाचलं होतं. शिक्षणाच्या ओढीनं घर सोडून पळून गेलेल्या आनंदाचा डॉ. आनंद यादव कसा होतो, याचं वास्तवदर्शी चित्रण </span><span style="line-height:115%; mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">‘</span><span lang="MR" style="line-height:115%;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">झोंबी</span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’</span><span lang="MR" style=" line-height:115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">त वाचायला मिळतं. त्यामुळेच झोंबी लिहिणा-या या लेखकाला जवळून भेटण्याची उत्सुकता नक्कीच होती. पंढरपुरातले ज्येष्ठ साहित्यिक आणि यादव</span><span lang="MR" style=" line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"> </span><span lang="MR" style="line-height:115%;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">सरांचे जवळचे स्नेही डॉ. द. ता. भोसले यांनी माझी ओळख करून दिली. कवितेत नव्यानेच काहीतरी करू पाहणा-या माझी यादव सरांनी आस्थेनं केलेली विचारपूस आणि त्याचवेळी लिहित राहा हे सांगताना वडिलकीच्या नात्याने केलेला उपदेश माझ्या अजूनही स्मरणात आहे. त्यानंतर महाराष्ट्र साहित्य परिषदेची शाखा पंढरपुरात सुरू झाली. त्याच्या उद्घाटन कार्यक्रमालाही यादव सर आले होते. त्यावेळी झाली ती दुसरी भेट.. ही भेट आमची ओळख आणखी पक्की करून गेली.</span><br /></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span lang="MR" style="line-height:115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">त्यानंतर मी उच्च शिक्षणाच्या निमित्तानं पुण्यात आलो. त्यावेळी यादव सरांच्या घरी जाऊन त्यांच्याशी गप्पा मारण्याची संधी मिळाली. यावेळी निमित्त ठरलं </span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">‘</span><span lang="MR" style="line-height: 115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">प्रतिभा संगम</span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’</span><span lang="MR" style="line-height: 115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"> या महाविद्यालयीन विद्यार्थ्यांच्या साहित्य संमेलनाचं... सांगलीत प्रतिभा संगम व्हायचं होतं. त्याचा मी निमंत्रक होतो आणि यादव सरांनी उद्घाटक म्हणून यावं हा प्रतिभा संगमच्या संयोजक मंडळींचा आग्रह होता. यादव सरांनी कोणतेही आढेवेढे न घेता होकार दिला. या भेटीत यादव सरांमधला सच्चा माणूस अधिक जवळून अनुभवता आला. मराठी साहित्यात अमूल्य योगदान दिलेल्या या लेखकाशी आपण इतकं जवळून बोलतो, हेच माझ्यासाठी खूप कौतुकाचं होतं. </span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span lang="MR" style="line-height:115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">यादव सरांची ग्रामीण भागाशी असलेली नाळ पक्की आहे. पुण्यातल्या धनकवडी परिसरातल्या त्यांच्या घरी आलं की त्याची प्रकर्षानं जाणीव होते. कलानगरमध्ये प्रवेश केल्यानंतर त्यांचं घर दिसतं. घराला नावही मातीशी नातं सांगणारं.. </span><span style=" line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">"</span><span lang="MR" style="line-height:115%;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">भूमी</span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’…!</span><span lang="MR" style=" line-height:115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"> मातीशी नातं सांगणारं, मातीशी नाळ जोडलं गेलेलं आणि मातीतून फुललेलं यादव सरांच्या साहित्याचं हिरवं जग त्यांच्याच लेखनातून अनुभवण्यासारखं आहे. ग्रामीण संस्कृतीतली नेमकी स्पंदनं यादव सरांच्या आधी मराठी साहित्यात अपवादानंच पाहायला मिळतात. १९६० मध्ये एक कवी म्हणून मराठी साहित्यविश्वात यादव सरांनी पाऊल ठेवलं. कदाचित ग्रामीण संवेदना जोरकसपणे मांडण्यासाठी यादव सरांना त्यावेळी कवितेचं साधन जास्त जवळचं वाटलं असेल.. पण, त्यानंतर त्यांचा दुसरा कवितासंग्रह आला तो तब्बल अठरा वर्षांनी...</span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">!</span><span lang="MR" style=" line-height:115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"> </span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">‘</span><span lang="MR" style="line-height: 115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">मळ्याची माती</span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’</span><span lang="MR" style="line-height: 115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"> या नावाचा तो कवितासंग्रह होता आणि त्यानंतर १९८९ मध्ये म्हणजे अकरा वर्षांनी </span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">‘</span><span lang="MR" style="line-height:115%;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">मायलेकरं</span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’</span><span lang="MR" style=" line-height:115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"> हा त्यांचा तिसरा कवितासंग्रह प्रकाशित झाला. पण, यादव सरांमधल्या कवीपेक्षाही त्यांच्यातला कथाकार आणि ललित लेखक अधिक आश्वासक ठरला. यादव सरांचं वेगळेपण सगळ्यात पहिल्यांदा मराठी वाचकांसमोर आलं ते </span><span style="line-height:115%; mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">‘</span><span lang="MR" style="line-height:115%;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">झोंबी</span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’</span><span lang="MR" style=" line-height:115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"> या आत्मकथनामुळे... त्यातली सच्ची शब्दकळा आणि अनुभवांची प्रभावी मांडणी यामुळे वाचकाची पकड झोंबीनं घेतली. १९८७ साली प्रकाशित झालेल्या झोंबीला साहित्य अकादमीचा पुरस्कार मिळाला तो १९९० साली.. राज्य सरकारचाही पुरस्कारही त्यांना मिळाला. </span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span style=" line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">‘</span><span lang="MR" style="line-height:115%;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">झोंबी</span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’</span><span lang="MR" style=" line-height:115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">चाच पुढचा भाग म्हणून लोकांसमोर आलेल्या 'नांगरणी' या आत्मकथनालाही वाचकांनी डोक्यावर घेतलं. त्यानंतर </span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">‘</span><span lang="MR" style="line-height: 115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">घरभिंती</span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’</span><span lang="MR" style="line-height: 115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"> (१९९२) आणि </span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">‘</span><span lang="MR" style="line-height: 115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">काचवेल</span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’</span><span lang="MR" style="line-height: 115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"> (१९९७) ही दोन आत्मकथनंही यथावकाश प्रसिद्ध झाली. या सगळ्या आत्मकथनांचं सामायिक वैशिष्ट्य सांगायचं तर त्यात कुठेही आक्रस्ताळेपणा येत नाही की दुःखाचं भांडवल करण्याचा केविलवाणा प्रयत्न दिसत नाही. यादव सरांच्या आधीही आणि नंतरही अनेकांनी आत्मकथनं लिहिली आहेत. पण, त्यापैकी अनेकांच्या लेखनांत आत्मप्रौढी, दुःख, संघर्ष यांचं भांडवल करण्याचाच प्रयत्न अधिक दिसून येतो. याच काळात दलित आत्मकथनंही गाजत होती. दलितांच्या वेदना, त्यांच्या वाट्याला आलेली दुःखं, डावललेपणाची भावना, या सगळ्यांचं प्रतिबिंब तत्कालीन दलित साहित्यात उमटत होतं. पण, तरीही त्याचा परिघ हा मर्यादितच होता. त्यात सर्वंकष ग्रामसंस्कृतीचा अभाव होता. ही उणीव यादव सरांच्या लेखनानं भरून काढली. </span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">‘</span><span lang="MR" style="line-height: 115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">गोतावळा</span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’</span><span lang="MR" style="line-height: 115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">, </span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">‘</span><span lang="MR" style="line-height:115%;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">एकलकोंडा</span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’</span><span lang="MR" style=" line-height:115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"> या सारख्या<span style="mso-spacerun:yes"> </span>कादंब-यातूनही याचा प्रत्यय आपल्याला येऊ शकतो. </span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">‘</span><span lang="MR" style=" line-height:115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">खळाळ</span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’</span><span lang="MR" style="line-height: 115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">, </span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">‘</span><span lang="MR" style="line-height:115%;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">माळावरची मैना</span><span style="line-height:115%; mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’</span><span lang="MR" style="line-height:115%;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">, </span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">‘</span><span lang="MR" style=" line-height:115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">डवरणी</span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’</span><span lang="MR" style="line-height: 115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"> </span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">‘</span><span lang="MR" style="line-height:115%;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">उखडलेली झाडे</span><span style="line-height:115%; mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’</span><span lang="MR" style="line-height:115%;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">, </span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">‘</span><span lang="MR" style=" line-height:115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">झाडवाटा</span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’</span><span lang="MR" style="line-height: 115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">, </span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">‘</span><span lang="MR" style="line-height:115%;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">उगवती मने</span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’</span><span lang="MR" style=" line-height:115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"> या त्यांच्या कथासंग्रहांच्या नावातूनही त्यांची ग्रामसंस्कृतीविषयी असलेली आपुलकी आणि निष्ठा दिसून येते. </span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span lang="MR" style="line-height:115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">अगदी अलिकडच्या काळात त्यांनी संत ज्ञानेश्वर आणि संत तुकाराम यांची जीवनचरित्रं वेगळ्या परिप्रेक्ष्यात मांडण्याचाही प्रयत्न केलाय. लोकसखा ज्ञानेश्वर (२००५) आणि संतसूर्य तुकाराम (२००८) या चरित्रात्मक कादंब-यातूनही त्यांनी ग्रामसंस्कृतीचे उत्तम दाखले दिलेयत. कथा, कादंबरी, कविता आणि ललित या साहित्याच्या विविध प्रांतांमध्ये सहजतेने मुशाफिरी करणा-या यादव सरांना आता महाबळेश्वरमध्ये होणा-या अखिल भारतीय मराठी साहित्य संमेलनाच्या अध्यक्षपदाचा बहुमान मिळणं म्हणजे ग्रामीण साहित्य संस्कृतीचाच गौरव आहे. यादव सरांच्या लेखणीने ग्रामीण साहित्याची केलेली </span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">‘</span><span lang="MR" style="line-height: 115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">नांगरणी</span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’</span><span lang="MR" style="line-height: 115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"> इतकी पक्की आहे की त्यातून </span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">‘</span><span lang="MR" style="line-height: 115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">उगवत्या मनां</span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’</span><span lang="MR" style="line-height: 115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">चा </span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">‘</span><span lang="MR" style="line-height:115%;mso-bidi-language: MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">गोतावळा</span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’</span><span lang="MR" style=" line-height:115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"> दिवसेंदिवस वाढत जाईल आणि </span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">‘</span><span lang="MR" style=" line-height:115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">मातीखालच्या माती</span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’</span><span lang="MR" style="line-height: 115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">त दडलेलं आम्हा नवोदितांचं </span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">‘</span><span lang="MR" style="line-height: 115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">हिरवं जग</span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">’</span><span lang="MR" style="line-height: 115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"> सर्वांसाठी बहरून येईल, हे निःसंशय...</span><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">!</span><span lang="MR" style=" line-height:115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"> <span style="mso-spacerun:yes"> </span><span style="mso-spacerun:yes"> </span></span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoListParagraph" style="margin-left:.75in;mso-add-space:auto; text-indent:-.25in;mso-list:l0 level1 lfo1"><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-theme-font:minor-latin;mso-bidi-language:MRfont-family:Calibri;font-size:12.0pt;"><span style="mso-list: Ignore">-<span style="font:7.0pt "Times New Roman""> </span></span></span><span lang="MR" style=" line-height:115%;mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;">दुर्गेश सोनार (दिनांक – १६ जानेवारी २००९) <span style="mso-spacerun:yes"> </span><span style="mso-spacerun:yes"> </span><span style="mso-spacerun:yes"> </span><span style="mso-spacerun:yes"> </span><span style="mso-spacerun:yes"> </span></span><span style="line-height:115%;mso-bidi- mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal"><span style="line-height:115%;mso-bidi-mso-bidi-language:MRfont-family:Mangal;font-size:12.0pt;"><o:p> </o:p></span></p>दुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-17695962375243255192009-01-13T01:45:00.000-08:002009-01-13T01:52:49.401-08:00‘यंगिस्तान’ खरंच आहे ?<p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span style="mso-bidi-language: MR">‘</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language:MR">तुमच्या देशातील तरूणांच्या ओठी कोणती गाणी आहेत, ते सांगा मग मी तुम्हाला तुमच्या देशाचं भविष्य सांगतो</span><span style="mso-bidi-language:MR">’</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">, हे कुण्या एका विचारवंतांचं वाक्य अनेकदा सांगितलं जातं.</span><span lang="MR" style="mso-bidi-language:MR"> </span><span lang="MR" style="font-family: Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR"><span style="mso-spacerun:yes"> </span>खरंच असं असेल तर आपल्या देशाचं भविष्य काय असेल याची कल्पनाच न केलेली बरी... पण, इतकाही निराशेचा सूर मी लावणार नाही. मुळात तरूण कुणाला म्हणायचं याची नेमकी व्याख्याच करता येणार नाही. नाही म्हणायला शारीरिक वयाचा आधार घेत तरूणाची व्याख्या करता येईलही, पण तरीही तरूण कुणाला म्हणायचं याचं नेमकं उत्तर मिळत नाही. हभप बाबामहाराज सातारकर यांनी त्यांच्या एका प्रवचनात तरूणाची व्याख्या सांगायचा प्रयत्न केलाय. ज्याच्यात तरून जाण्याचं सामर्थ्य असतं तो म्हणजे तरूण... आध्यात्मिक पातळीवर विचार केल्यास ही व्याख्या पटू शकते. पण एक प्रश्न त्यातून समोर येतो, तो म्हणजे खरंच आजच्या तरूणांमध्ये असं तरून जाण्याचं सामर्थ्य आहे का </span><span style="mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MR">आजच्या तरूणांपुढे कितीतरी आव्हानं आहेत. त्यांच्या वयाला न पेलणारा मानसिक आणि शारीरिक ताण त्यांना सोसावा लागतो. या सगळ्या जिवघेण्या स्पर्धेत स्वतः.चं अस्तित्व सिद्ध करण्यासाठी आजची तरूण पिढी संघर्ष करतेय. या संघर्षातून तरून जाणं किती तरूणांना जमतं </span><span style="mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR"><span style="mso-spacerun:yes"> </span>अनेकदा त्यातून तरूणांमध्ये वैफल्यच वाढीला लागतं. ताण असह्य झाला की त्यावर मात करण्यासाठी तरूण पिढी वेगळे मार्ग शोधू लागते. ब-याचदा हे मार्ग चुकीचे असतात. त्यामुळेच तरूण पिढी टीकेचं लक्ष्य ठरते.</span><span style="mso-bidi-language:MR"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span lang="MR" style="font-family: Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">मध्यंतरी पेप्सीची एक जाहिरात कमालीची लोकप्रिय झाली. यंगिस्तानची कल्पना मांडणारी ही जाहिरात त्यातल्या नावीन्यामुळेच अधिक लक्षात राहिली. आपल्या देशातल्या या यंगिस्तानकडे आपण किती गांभीर्यानं पाहतो</span><span lang="MR" style="mso-bidi-language:MR"> </span><span style="mso-bidi-language:MR">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MR"> ही तरूण शक्ती किती उपयोगात आणली जाते</span><span style="mso-bidi-language:MR"> ?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR"> यंगिस्तानमधल्या तरुणांची काही मतं आहेत, त्यांच्याही काहीतरी समस्या आहेत. पण, त्याकडे लक्ष द्यायला वेळ आहे कुणाला </span><span style="mso-bidi-language: MR">? </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language:MR"><span style="mso-spacerun:yes"> </span>देशाच्या स्वातंत्र्याला आता साठ वर्षँ उलटून गेली तरी देशाचं युवा धोरण ठरलेलं नाही. एका पाहणीनुसार २०२० मध्ये भारतात युवकांची सर्वाधिक संख्या असेल. त्या अर्थी भारत ख-या अर्थानं यंगिस्तान असेल. माजी राष्ट्रपती एपीजे अब्दुल कलाम यांनीही भारताला २०२० पर्यंत महासत्ता करण्याचं स्वप्न पाहिलं पण, ते सत्यात आणण्यासाठी यंगिस्तानमधली ताकद जास्तीत जास्त वापरली गेली पाहिजे. दुर्दैवाने त्याकडे दुर्लक्ष होतंय. आजचा तरूण गुरफटलाय तो अस्तित्वाच्या लढाईत... शाळा कॉलेज संपलं की त्याला करिअर करण्यासाठी संघर्ष करावा लागतो. करिअरमध्ये यशस्वी होण्यासाठी त्याची धावपळ सुरू होते. यातून तो इतरांना काय स्वतःलाही वेळ देऊ शकत नाही. </span><span style="mso-bidi-language:MR"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span lang="MR" style="font-family: Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">आपल्या देशाच्या राजकारणात तरूणांचा सहभाग कितपत आहे </span><span style="mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">तर तो अगदी नगण्य आहे. स्वातंत्र्य चळवळीत सर्वाधिक सहभाग त्या काळातल्या तरूणांचाच होता. भगत सिंग, राजगुरू, स्वातंत्र्यवीर सावरकर हे सगळे क्रांतिकारक घडले ते त्यांच्यातल्या तरूण रक्तामुळेच... हे तरूण रक्त आज का उसळत नाही </span><span style="mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR"><span style="mso-spacerun:yes"> </span>एखाद्या अन्यायाविरोधात ही तरूण पिढी संघटीत का होत नाही </span><span style="mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MR">हल्लीची परिस्थितीच अशी आहे की, माणसं चिडतात, माणसं बंड करतात, तेही मनातल्या मनात....</span><span style="mso-bidi-language: MR">!</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language:MR"> उघडपणे बंड करण्याची प्रवृत्ती रक्तातूनच हद्दपार झालीय. हल्ली बंड होतात ते राजकीय हेतूनं.. एखादं पद पदरात पाडून घेण्यासाठी, स्वार्थ साधण्यासाठी... असे बंड करणारे असतात राजकारणात मुरलेले, वय झालेले पुढारी... आपल्याकडे पंतप्रधानच असतो सत्तरी ओलांडला... सगळ्या राजकारण्यांच्या वयाची सरासरी काढली तर ती पंचावन्न असल्याचं आढळेल. जे वय सेवानिवृत्तीचं असतं, त्या वयात हे राजकारणी सत्तेचा सारीपाट खेळत असतात. इथेच तरूणांनी सक्रिय होण्याची गरज आहे. अमेरिकेत बराक ओबामा सारखा तरूण उमदा नेता राष्ट्राचा अध्यक्ष होऊ शकतो, तर ते भारतात का शक्य होत नाही </span><span style="mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">ओबामांनी म्हटल्याप्रमाणे भारतालाही बदलाची गरज आहे. </span><span style="mso-bidi-language:MR">CHANGE WE NEED </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-bidi-language:MR">हे जसं ओबामांच्या यशाचं गमक ठरलं तेच भारतातल्या यंगिस्तानच्या यशाचंही ठरावं, हीच अपेक्षा. <span style="mso-spacerun:yes"> </span><span style="mso-spacerun:yes"> </span><span style="mso-spacerun:yes"> </span><span style="mso-spacerun:yes"> </span><span style="mso-spacerun:yes"> </span><span style="mso-spacerun:yes"> </span></span><span style="mso-bidi-language:MR"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoListParagraph" style="margin-left:.75in;mso-add-space:auto; text-indent:-.25in;mso-list:l0 level1 lfo1"><span style="mso-bidi-font-family:Calibri;mso-bidi-theme-font:minor-latin;mso-bidi-language: MR"><span style="mso-list:Ignore">-<span style="font:7.0pt "Times New Roman""> </span></span></span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">दुर्गेश सोनार <o:p></o:p></span></p>दुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-3011312982088807792009-01-06T07:38:00.000-08:002009-01-06T07:42:51.350-08:00ते दिवस आता कुठे ?<p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span lang="MR" style="font-family: Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">पत्रकारिता हा लोकशाहीचा चौथा स्तंभ असं म्हटलं जातं. आजचा दिवस पत्रकार दिन म्हणून साजरा होत असताना या विधानाची आठवण येणं स्वाभाविकच आहे. हा चौथा स्तंभ नेमक्या कोणत्या स्थितीत आहे, त्याची अवस्था काय आहे, खरंच असा स्तंभ वगैरे अस्तित्वात आहे का </span><span style="mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MR">असे अनेक प्रश्न मनात रूंजी घालतायत. बाळशास्त्री जांभेकरांनी ६ जानेवारी १८३२ रोजी मराठी वृत्तपत्रांची मुहूर्तमेढ रोवली, त्याला आता पावणे दोनशे वर्षं उलटून गेलीयत. या पावणे दोन वर्षांत बरीच स्थित्यंतर होऊन गेली, वर्तमानपत्रांची ध्येयधोरणं बदलली, तंत्रज्ञानाचा विकास झाला आणि जागतिकीकरणाच्या काळात न्यूज चॅनेल्सचीही चलती सुरू झाली. त्यामुळे एकेकाळचा पत्रकार आता दूरचित्रवाणी पत्रकार झाला. </span><span style="mso-bidi-language: MR"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span lang="MR" style="font-family: Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">एक काळ असा होता की, पत्रकार म्हटलं की, दाढीची खुटं वाढलेली, शबनम बॅग खांद्यावर अडकवलेली असं चित्र डोळ्यासमोर यायचं... कथा कादंब-या आणि चित्रपटांतूनही असंच चित्र रंगवलं जायचं.. आता परिस्थिती बदललीय. न्यूज चॅनेल्समुळे पत्रकारितेला आर्थिकदृष्ट्या चांगले दिवस आले. त्याचा थोडा का होईना पण वर्तमानपत्रांवरही परिणाम झाला. चॅनेल्सची चित्रमयता वर्तमानपत्रांतूनही रिफ्लेक्ट होऊ लागली. अधिकाधिक आकर्षक छायाचित्रं छापून वाचकांना आकृष्ट करण्यात जवळपास प्रत्येक वर्तमानपत्राची चढाओढ सुरू आहे. पूर्वी फक्त रविवारची पुरवणी सप्तरंगात असायची, आता रोजचा अंकच कलरफुल करावा लागतो, याचं कारणच चॅनेल्सबरोबर असलेली स्पर्धा हे आहे. </span><span style="mso-bidi-language:MR"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span lang="MR" style="font-family: Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">जेव्हा लिपीचा, मुद्रणतंत्राचा शोध लागला नव्हता, तेव्हा माणूस श्रोता होता. त्यानंतरच्या काळात भाषेचा विकास झाला. लिपीचा शोध लागला, त्याला जोड म्हणून मुद्रणतंत्रही विकसित झालं आणि माणूस श्रोत्याचा वाचक झाला. आता चॅनेल्स, इंटरनेटच्या भडीमारात माणूस आता वाचकापेक्षाही प्रेक्षकच अधिक झाला. आपल्याला जास्त पाहायला आवडतं. त्यामुळेच की काय वाचन कमी झालंय, अशी ओरड केली जाते. असो, कालाय तस्मै नमः दुसरं काय...</span><span style="mso-bidi-language:MR">!</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MR"> </span><span style="mso-bidi-language:MR"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span lang="MR" style="font-family: Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">पत्रकारितेचं मला तसं लहानपणापासूनच वेड... माझं बालपण पंढरपुरात गेलं. आमच्याकडे तेव्हा महाराष्ट्र टाइम्स यायचा... मुंबईवरून प्रसिद्ध होणारं हे वर्तमानपत्र पंढरपुरात दुपारी यायचं.. त्याचं मला भारी आकर्षण होतं. त्यातूनच पुढे पाचवीत असताना हस्तलिखीत काढण्याची बुद्धी झाली. त्याला नावही ठेवलं पंढरपूर टाइम्स...(मटा इफेक्ट)... पत्रकारितेत करिअर करायचं तेव्हा ठरवलं.. आमच्या बाबांना त्याचं अप्रूप वाटलं...पण, त्याचवेळी थोडी काळजीही वाटली. कारण पंढरपुरात पत्रकारांचं रेप्युटेशन फार चांगलं नव्हतं. पंढरपुरात गल्लीमाजी साप्ताहिकं आणि त्यांचे कितीतरी पत्रकार... हे पत्रकार चहाभजी मिळाली की खूश... त्यामुळे आपल्या चिरंजिवानं चहाभजीचा पत्रकार होऊ नये, असं कोणत्याही बापाला वाटणार.... तरीही बाबांनी प्रोत्साहन दिलं. शाळेतही त्याचं कौतुक झालं आणि मी ते हस्तलिखित तब्बल पाच वर्षं म्हणजे माझ्या दहावीपर्यंत नियमितपणे काढलं. त्यावेळी सोलापुरातल्या दैनिकांतून माझ्याविषयीचं कौतुक वगैरे करणारे लेखही छापून आले होते. तर बाळाचे पाय पाळण्यात दिसतात ते असे... आणि इसवीसन २००० मध्ये अस्मादिकांनी पत्रकारितेचं औपचारिक पदव्युत्तर पदवी शिक्षण पुण्यात घेतलं. तर आमच्या पत्रकार होण्यावर शिक्कामोर्तब झालं ते असं... </span><span style="mso-bidi-language:MR"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span lang="MR" style="font-family: Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">आता सात आठ वर्षं उलटल्यानंतर पत्रकारिता करताना त्याबद्दल कळकळ वाटणं, त्याचे प्लस मायनस जाणवणं हे स्वाभाविक आहे. आणि ते व्यक्त करायला पत्रकार दिनाशिवाय दुसरा चांगला मुहूर्त तरी कुठला असू शकतो </span><span style="mso-bidi-language: MR">? </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language:MR">आता वर्तमानपत्रांची पानं ग्लॉसी, चकचकीत कलरफुल होतायत, अत्याधुनिक छपाईतंत्रामुळे त्यात आणखी आकर्षकताही आलीय. पण, पत्रकारितेच्या मूळ उद्देशाचं काय </span><span style="mso-bidi-language: MR">? </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language:MR">आपणच निर्माण केलेल्या या स्पर्धेच्या जगात टिकण्यासाठी इतकं उथळ खरंच व्हायचं का </span><span style="mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">मॅगीच्या जाहिरातीसारखा इन्स्टन्ट मजकूर आणि तोही कोणताही संदर्भ माहिती नसताना देणं आपल्या बुद्धीला कितपत पटतं </span><span style="mso-bidi-language: MR">? </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language:MR">आज चॅनेल्समध्ये काम करताना उघड्या डोळ्यानं नीट बघून हे वास्तव पाहिलं की दिव्याखाली अंधार कसा आहे, ते लगेच कळतं... कुणाला सिंकदरासारखं जग जिंकायचंय, तर कुणाला खास बातम्यांचा अखंड रतीब चोवीस तास घालायचाय... सह्याद्रीच्या कुशीत बाळसं धरणारे हे चॅनेलु हिंदीच्या प्रवाहात आपले स्टार किती काळ चांगले ठेवू शकणार </span><span style="mso-bidi-language: MR">? </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language:MR">म-हाटमोळ्या प्रेक्षकांची नाळ ओळखणं हे इतकं </span><span style="mso-bidi-language:MR">‘</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MR">ई</span><span lang="MR" style="mso-bidi-language: MR"> </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language:MR">झी</span><span style="mso-bidi-language:MR">’</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR"> नाही</span><span lang="MR" style="mso-bidi-language:MR"> </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MR">हे आपल्याला कधी कळणार </span><span style="mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">हिंदी वृत्तवाहिन्यांबाबत तर शहाण्यानं न बोलणंच बरं... मराठीवरही याच हिंदी चॅनेलबाबूंचा प्रभाव आहे. हिंदीच्याच मांडवाखालून गेलेलेच या मराठी चॅनेलांचे प्रमुख म्हणून काम करतायत. त्यामुळे मराठी हिंदीचा फ्लेवर येणारच... त्याच्यामुळेच तर प्रेक्षकाचा दर्शक होतो, शक्यतेची संभावना होते, कशाचं विशेषण कशाला वापरतात हेच कळेनासं होतं. प्रेक्षकांना नीट डोळे उघडून बघायला सांगणा-या वाहिनीवरती त्यांचे एक थोर बातमीदार शरद पवार आणि बाळासाहेब ठाकरे यांच्या भेटीबद्दल थेट वार्तांकन करत होते. त्यावेळी त्यांना बहुधा कोणते विशेषण वापरावे याचे भानच राहिले नसावे, ते महाशय बोलून गेले, </span><span style="mso-bidi-language:MR">“ </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MR">आज महाराष्ट्राच्या राजकारणातल्या दोन टोलेजंग नेत्यांची भेट झाली...</span><span lang="MR" style="mso-bidi-language:MR"> </span><span style="mso-bidi-language:MR">”</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR"> आता बोला...</span><span style="mso-bidi-language:MR">! </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MR">तर ही अवस्था सध्याच्या मराठी चॅनेलविश्वाची... मराठी पत्रविश्वातलं हे तिमिर दूर व्हावं, आणि आपलं ख-याखु-या वास्तवाचं प्रतिबिंब समस्त पत्रकारांच्या दर्पणात उमटावं, एवढंच विश्वात्मक पसायदान आजच्या पत्रकार दिनानिमित्त माऊलींकडे मागायचंय... <span style="mso-spacerun:yes"> </span></span><span style="mso-bidi-language:MR"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoListParagraph" style="margin-left:.75in;mso-add-space:auto; text-indent:-.25in;mso-list:l0 level1 lfo1"><span style="mso-bidi-font-family:Calibri;mso-bidi-theme-font:minor-latin;mso-bidi-language: MR"><span style="mso-list:Ignore">-<span style="font:7.0pt "Times New Roman""> </span></span></span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">दुर्गेश सोनार<o:p></o:p></span></p>दुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-9142720632289449442009-01-01T07:00:00.000-08:002009-01-01T07:05:45.712-08:00वर्षाचा पहिला दिवस...<p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span lang="MR" style="font-family: Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">चला, अखेर नवं वर्ष आज सुरू झालं. थर्टी फर्स्टचा हँगओव्हर संपून दिवसाची सुरूवात व्हायला अंमळ उशीर होणारच नां... हल्ली सेलिब्रेशनचा फेसाळता रंग रात्री उशिरापर्यंत चढत असतो. त्यामुळे नव्या दिवसाचा सूर्य उगवायला वेळ लागणारच नां... माझाही सूर्य आज थोडासा (</span><span style="mso-bidi-language:MR">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MR">) उशिराच उगवला. नवं वर्ष सुरू झाल्याची जाणीव करून देणारं नवं कोरं कॅलेंडर भिंतीवर टांगलं. सरत्या वर्षाचं कॅलेंडर तितक्याच तत्परतेनं काढूनही टाकलं. खरंच किती सोपं असतं नां, जुनं कॅलेंडर बाजूला ठेवणं.... पण, गेलेल्या दिवसांतल्या आठवणी इतक्या सहजपणे बाजूला ठेवता येत नाहीत. गेल्या वर्षभरातलेच नव्हे तर भूतकाळातले भलेबुरे सारेच क्षण आपल्या मनाच्या कुठल्या तरी कप्प्यात रुंजी घालत राहतात. ते आपण एकांताच्या क्षणी आठवत राहतो, हळुवार स्मृतींना कुरवाळत राहतो. माणसाला भूतकाळात रमायला तसं खूपच आवडतं. म्हणूनच तर </span><span style="mso-bidi-language:MR">‘</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">आमच्या लहानपणी आम्ही काय मज्जा करायचो म्हणून सांगू</span><span style="mso-bidi-language:MR">….’<span style="mso-spacerun:yes"> </span></span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MR">या सारखी वाक्यं सहजपणे ऐकायला मिळतात. </span><span style="mso-bidi-language:MR">‘</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">आमच्या काळी असं नव्हतं बुवा</span><span style="mso-bidi-language:MR">….’ </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MR">असं खास पुणेरी शैलीतलं वाक्यही हमखास कानावर येतं. ही सगळी वाक्य आपल्या नॉस्टॅलजिक प्रवृत्तीची साक्ष देत असतात. </span><span style="mso-bidi-language:MR"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span lang="MR" style="font-family: Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">आपण जितके भूतकाळात रमत असतो नां तितकंच आपल्याला भविष्याची स्वप्न पाहायलाही आवडत असतं. भविष्यात आपल्याला हे करायचंय, भविष्यात आपल्याला ते करायचंय, असं आपण मनोमन ठरवत असतो. आपापल्या परिनं त्याचं प्लॅनिंगही करत असतो. त्यामुळेच तर </span><span style="mso-bidi-language:MR">‘</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">मोठ्यापणी मला अमुक एक व्हायचंय…</span><span style="mso-bidi-language:MR">’</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MR"> असं बालपणीच छातीठोकपणे आपण सांगत असतो. घर बांधणं, गाडी घेणं, या सारखी भौतिक आणि आताच्या काळात अत्यावश्यक ठरलेली सारी सुखं मिळावीत, यासाठीही आपण स्वप्नं पाहत असतो. याच आपल्या स्वप्नांचं भांडवल जाहिरातीतून केलं जातं. भविष्याबद्दल आपल्याला आकर्षण वाटत आलंय, म्हणूनच तर वर्तमानपत्रातल्या राशिभविष्याला प्रतिसाद मिळतो, ज्योतिषांकडे रांगा लागतात. ज्योतिषानं सांगितलेलं भविष्य खरं ठरो किंवा न ठरो, आपल्याला त्यानं सांगितलेल्या भविष्यावर विश्वास ठेवायला आवडत असतं. त्यानुसार स्वप्नंही आपण पाहत असतो. </span><span style="mso-bidi-language:MR"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span lang="MR" style="font-family: Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">एकूणच काय तर भूतकाळात जितके आपण रमतो, तितकेच भविष्यातही मश्गुल होतो. या सगळ्यामध्ये आपण नेमका वर्तमान विसरतो. आज काय आहे, आज काय होणार आहे, आज आपल्याला काय करायचं आहे, याच्याकडेच नेमकं आपलं दुर्लक्ष होतं. ज्या वर्तमानाच्या पायावर आपली भविष्याची भक्कम भिंत उभी राहणार आहे, त्या वर्तमानाच्याच बाबतीत आपण असे उदासीन का बरे होतो</span><span lang="MR" style="mso-bidi-language:MR"> </span><span style="mso-bidi-language:MR">? </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">भूतकाळातलं संचित, आधीच्या अनुभवांची शिदोरी आपल्याला आपला </span><span style="mso-bidi-language:MR">‘ </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">आज</span><span lang="MR" style="mso-bidi-language:MR"> </span><span style="mso-bidi-language:MR">’ </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">घडवण्यासाठी उपयोगी असते. त्या शिदोरीच्या जोरावर वर्तमान घडवता येतो आणि एकदा का वर्तमान घडला की, भविष्यकाळही आपोआपच उज्ज्वल होऊन जातो. भूतकाळ आणि भविष्यकाळाला सांधणारा वर्तमानकाळ म्हणून तर महत्त्वाचा ठरतो. एखाद्याकडे आज सत्ता असेल, पण, ती त्याला भविष्यातही टिकवायची असेल तर त्याला वर्तमानावर प्रभुत्व गाजवावंच लागेल, यात शंका नाही. </span><span style="mso-bidi-language:MR"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span lang="MR" style="font-family: Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">एवढं तत्वज्ञान आज आठवण्याचं कारण म्हणजे आज सुरू झालेलं नवं वर्ष... नव्या वर्षात ठरवलेले संकल्प सिद्धीस नेण्याची नैतिक जबाबदारी झटकता येणार नाही... जे संकल्प सोडले आहेत, ते तडीस न्यायचे असतील तर मलाही वर्तमानावर प्रभुत्व गाजवावंच लागेल...</span><span style="mso-bidi-language:MR">!</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-bidi-language:MR"> जितक्या सहजतेने सरत्या वर्षाचं कॅलेंडर बाजूला ठेवलं तितक्या सहजतेने भूतकाळ बाजूला सारता येणार नाही आणि कॅलेंडरकडे पाहत पुढच्या दिवसांचं प्लॅनिंग करणंही तितकं सहजसोपं नाही. </span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent:.5in"><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-bidi-language:MR">नव्या वर्षाच्या शुभेच्छा देणारे खूप सारे एसएमएस, ई मेल्स येतायत. लोक भरभरून शुभेच्छा देतायत. त्यातल्या ब-याच फॉरवर्डेडही असतील, पण तरी त्यामागची त्यांची भावना आपल्या वर्तमानातल्या आणि पर्यायाने भविष्यातल्या वाटचालीला प्रोत्साहन देणारीच असेल. त्यातलाच एक एसएमएस मला खूप भावला. त्यात म्हटलंय – </span><span style="mso-bidi-language:MR">‘The race is not over, because I have not won yet….!’</span><span lang="MR" style="font-family: Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR"> त्यामुळेच आपण जोपर्यंत जिंकत नाही तोपर्यंत शर्यत संपणार नाही, हा दुर्दम्य आशावाद बाळगून नव्या वर्षाची सुरूवात करायला हरकत नाही....</span><span lang="MR" style="mso-bidi-language:MR"> </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR"><span style="mso-spacerun:yes"> </span><span style="mso-spacerun:yes"> </span></span><span style="mso-bidi-language:MR"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoListParagraph" style="margin-left:.75in;mso-add-space:auto; text-indent:-.25in;mso-list:l0 level1 lfo1"><span style="mso-bidi-font-family:Calibri;mso-bidi-theme-font:minor-latin;mso-bidi-language: MR"><span style="mso-list:Ignore">-<span style="font:7.0pt "Times New Roman""> </span></span></span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR">दुर्गेश सोनार <o:p></o:p></span></p>दुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-67864754370508166112008-12-31T04:45:00.000-08:002008-12-31T04:50:34.903-08:00सरत्या वर्षाला निरोप देताना....<p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family: Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language:MR">आणखी एक वर्ष संपणार... कालचक्र चालत असतं आणि आपणही त्याच्यासोबत एकेक दिवस पुढे पुढे जात असतो. वर्षभरातले काही आनंदाचे तर काही दुःखाचे क्षण साठवत आपण आपल्या आयुष्याची वाटचाल पुढे सुरू ठेवत असतो. मुळातच माणसांचा स्वभाव उत्सवप्रिय.... त्यामुळे आयुष्यातला प्रत्येक क्षण कोणत्या ना कोणत्या स्वरुपात साजरा करणं याकडे जवळपास प्रत्येकाचाच कल असतो. जन्मापासून मृत्युपर्यंत जीवनाच्या प्रत्येक टप्प्यावर माणूस कोणत्या ना कोणत्या निमित्तानं सेलिब्रेट करत असतो. जन्माला आलेल्या बाळाचं नाव ठेवण्यासाठीचं बारसं असेल, नाही तर लग्नकार्य.... वाढदिवस असेल, नाही तर एखादा सणसमारंभ.... एकूणच काय प्रत्येक क्षण आनंदात घालवायचा ही मनुष्यप्रवृत्ती... त्याला थर्टी फर्स्ट तरी कसा अपवाद असेल..</span><span style="mso-bidi-language: MR">? </span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language:MR">पण, यंदाचा थर्टी फर्स्ट त्याला अपवाद आहे. यंदा त्याला किनार आहे मुंबईतल्या दहशतवादी हल्ल्यांची... २६ नोव्हेंबरला मुंबईवर अतिरेक्यांनी हल्ले केले, त्यात कित्येक लोक बळी पडले, काही पोलिस अधिकारी, जवान शहीद झाले. सुरक्षा व्यवस्थेला भेदत अतिरेक्यांनी सर्वसामान्य लोकांवर केलेला हल्ला नक्कीच हादरवणारा होता. त्यातून लोक आता सावरतायत. याच सावटाखाली आलेला यंदाचा थर्टी फर्स्ट तितकासा चिअरफुल नसेल... पण, येणारं नवं वर्ष नवी उमेद घेऊन येणारं असेल.. सरत्या वर्षात राहिलेल्या त्रुटींवर, अपयशावर मात करत नव्या वर्षातल्या नव्या आव्हानांना सामोरं जाणं यातली खुमारी काही औरच आहे. जुनी पानं गळतात आणि झाडाच्या फांद्यांवर नव्या पानांची हिरवी चाहूल लागते. बुंध्याशी साचलेला पालापाचोळा झाडाच्या एकेकाळच्या हिरव्या वैभवाची साक्ष देत<span style="mso-spacerun:yes"> </span>वा-यावरती सळसळत राहतो. त्याचवेळी झाड नव्या पालवीनं मोहरत असतं. जुन्याच्या अस्तातच नव्याचा उदय दडलेला असतो, हे तर सृष्टीतलं सनातन वास्तव... जुनी पानं झडली म्हणून झाड कधी खट्टू होतं का</span><span style="mso-bidi-language:MR">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR"> वसंत येणार म्हणून झाड पुन्हा मोहरतंच नां</span><span style="mso-bidi-language: MR">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language:MR"> हुरहूर लावणा-या कातरवेळी भिववणा-या संध्याछाया थोड्याच वेळासाठी असतात, त्यानंतर अंगणात रातराणीचा गंध दरवळतोच नां</span><span style="mso-bidi-language:MR">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-bidi-language:MR"> काळ्याकुट्ट रात्रीनंतर हलक्या पावलांनी दवारली सकाळ होतेच नां</span><span lang="MR" style="mso-bidi-language:MR"> </span><span style="mso-bidi-language:MR">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR"> सूर्योदय होण्यासाठी आदल्या दिवशी सूर्यालाही अस्तंगत व्हावंच लागतं नां</span><span style="mso-bidi-language:MR">?</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal; mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-bidi-language: MR"> जुनं जाणार आणि नवं येणार हा तर सृष्टीचा नियमच आहे. जुनं ते सोनं हे खरं असलं तरी जुन्याचाच सोस असता कामा नये आणि त्याचप्रमाणे नवं तेच चांगलं, असं म्हणत नव्याचाच उदो उदो करणंही चुकीचंच... हे सगळं वाटण्याचं कारण म्हणजे आजचा थर्टी फर्स्ट... गेलेल्या क्षणांमध्ये गुरफटून न बसता येणारा प्रत्येक क्षण संस्मरणीय कसा करता येईल, तो आपल्या ओंजळीत कसा धरून ठेवता येईल, याचा विचार सरत्या वर्षाला निरोप देताना केला पाहिजे. आपल्या चाकोरीबद्ध जगण्यातून आनंदाचे चार क्षण अनुभवायला मिळणार असतील, तर थर्टी फर्स्ट साजरा करण्यात गैर ते काय</span><span lang="MR" style="mso-bidi-language:MR"> </span><span style="mso-bidi-language: MR">?<span style="mso-spacerun:yes"> </span></span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-bidi-language:MR">नाही तर कालाय तस्मै नमः म्हणत काळाच्या उदरात गुडूप होणं हे ओघानं आलंच...</span><span style="mso-bidi-language:MR">!</span><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MR"> असो, नव्या वर्षाच्या शुभेच्छांसह तूर्त लेखनविराम...<span style="mso-spacerun:yes"> </span></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="MR" style="font-family:Mangal;mso-bidi-font-family:Mangal;mso-bidi-theme-font: minor-bidi;mso-bidi-language:MR"><span style="mso-spacerun:yes">– दुर्गेश सोनार </span></span></p>दुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-5276812502848669842008-11-02T23:08:00.000-08:002008-11-02T23:10:36.965-08:00हो, मी मराठी आहे...!मी मराठी आहे म्हणताना मला अजिबात लाज वाटत नाही, की खंतही वाटत नाही... पण, ज्या अभिमानानं मी असं म्हणायला पाहिजे, तो अभिमान कुणी राजकीय स्वार्थासाठी तर वापरत नाही ना, याची खातरजमा करण्याची ही वेळ आहे. संतश्रेष्ठ ज्ञानेश्वरांनी ज्या मराठीला `अमृतातेही पैजा जिंकणारी ` भाषा म्हणून गौरवलं, ती माझी माय मराठी आज वादग्रस्त ठरलीय. भाषेच्या अभिजाततेला प्रांतिक अस्मितेचं कुंपण घातलं गेलं की काय अनर्थ होतो, याचा प्रत्यय सध्या पदोपदी येतोय. आईबद्दल भलतंसलतं कुणी बोललं तर आपल्याला जसा राग येतो, तसाच राग मराठीबद्दल कुणी बोलणार असेल तर यायलायच हवा. त्यात गैर ते काय ? पण, असाच राग दुसरी भाषा बोलणा-या व्यक्तीलाही येत असणार, त्याचंही त्याच्या भाषेवर प्रेम असणार, याकडे आपण डोळेझाक करून चालणार नाही. भाषेविषयीच्या प्रेमाचं जेव्हा असं राजकारण होतं, तेव्हा सगळेच जण वेठीला धरले जातात. तिथे वाद निर्माण होतो. भाषेतून अपेक्षित असलेला संवाद कुंठतो. खरंतर कोणतीही भाषा ही संवादाचं माध्यम असतं. समाजात सुसंवाद प्रस्थापित व्हावा, यासाठी भाषा महत्त्वाची असते. आपण समोरच्या व्यक्तीशी कोणत्या भाषेत बोलतो, यावर समोरच्या व्यक्तीची प्रतिक्रिया अवलंबून असते. आपण समोरच्याला `अरे` केले तर तो आपल्यालाही `कारे` असं म्हणणारच... सध्या मराठी माणूस आणि त्याच्यावरून सुरू झालेलं राजकारण पाहिलं तर मन विषण्ण होतं. भाषावार प्रांतरचना करण्याचा अट्टाहास याच दिवसासाठी केला होता का ? असा उद्वीग्न सवालही मनात येतो. खरंतर, आंतरभारतीची एक सुंदर कल्पना आपल्याकडे आहे. भाषाभगिनींमध्ये देवाणघेवाण व्हावी, यासाठी आंतरभारतीचा पुरस्कार केला जातो. जगाच्या पाठीवर भारत हा एकमेव देश असा आहे की जिथे भाषांमध्ये वैविध्य पाहायला मिळते. प्रत्येक प्रांताची भाषा, तिथली बोली ही वैशिष्ट्यपूर्ण आहे. एवढी विविधता कुठेही पाहायला मिळत नाही. हे खरंतर सार्वभौम भारताचं सामर्थ्य आहे. पण, हेच सामर्थ्य आज प्रांतिक द्वेषामुळे पोखरलं जातंय. त्याला कुणी एक जबाबदार नाही. या परिस्थितीला सगळे राजकीय पुढारी आणि उदासीनतेचं घोंगडं पांघरलेले आपणच जबाबदार आहोत. आज मुंबईत एखादा बिहारी मारला गेला की, त्यावरून रान उठतं. सगळे उत्तर भारतीय नेते एकत्र येतात. महाराष्ट्रात कायदा सुव्यवस्थाच नाही, असा कांगावा करतात. पण, त्याचवेळी उत्तरेकडच्या राज्यांमध्ये काय स्थिती आहे, याचं आत्मपरीक्षण करण्याची गरज या नेत्यांना वाटत नाही. ही आठवण कुणी करून देत असेल, तर त्यालाच देशद्रोही ठरवलं जातं, देशाच्या एकात्मतेला बाधा आणण्याचा प्रयत्न केला जातोय, असाही आरोप केला जातो. पण, जरा दक्षिण भारतात जाऊनही बघा... तिथली भाषिक अस्मिता इतकी पराकोटीची आहे, की तिथे तुम्हाला तुमची राष्ट्रभाषा असलेली हिंदीही बोलून चालत नाही. तिथे तुम्हाला त्यांच्याच दाक्षिणात्य भाषेत, नाही तर इंग्रजीत बोलावं लागतं. दक्षिणतेला हिंदीद्वेष हे उत्तर भारतीय नेते खपवून घेतात, पण मराठी भाषकानं कधी नव्हे इतका आक्रमक पवित्रा घेतला की यांचा जळफळाट होतो, यांना देशाची एकात्मता आठवते. हे सगळं मी मांडतोय, ते फक्त मी मराठी आहे म्हणून... मला माझ्या मराठीपणाचा सार्थ अभिमान आहे म्हणून... आपल्या अभिमानाला जिथे ठेच पोहोचते, त्यावेळी प्रकर्षानं ही जाणीव सतावू लागते. मराठीपणाची कक्षा कधीच संकुचित नव्हती आणि आताही नाही. म्हणूनच तर महाराष्ट्रानं सगळ्यांना आपल्यात सामावून घेतलं. ही सामावून घेण्याची प्रवृत्ती इतर राज्यात आहे की नाही, हा मुद्दा नाही, पण या निमित्तानं याचंही परीक्षण झालं पाहिजे. इतरांना सामावून घेताना इथल्या मूळ भूमिपुत्रांच्या हक्कांवर गदा तर येत नाही ना, हेही पाहिले पाहिजे. भाषेच्या एकेका धाग्यानं विणली गेलेली एकात्मतेची वीण अशा प्रांतिक वादामुळे सैल होत असताना आपण आपली उदासीनतेची झापडं दूर सारली पाहिजेत. `आंतरभारती` ऐवजी `अंतर भारती` होत असताना भाषाभाषांमधलं अंतर आणखी वाढू न देण्याची जबाबदारी आपलीच आहे. हे अंतर जर असंच वाढत राहिलं तर देशाचं राजकीय नव्हे तर भाषिक विघटन व्हायला वेळ लागणार नाही.<br />- दुर्गेश सोनारदुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-22205663031299586152008-08-11T08:53:00.000-07:002008-08-11T08:54:53.305-07:00पाऊसवेळा....!खूप दिवसांनी पाऊस एवढा मनमुराद कोसळतोय. खिडकीच्या काचांवर पावसाचे निथळणारे थेंब भिंतींशी सलगी करू पाहतायत. भिंतींनीही हळूहळू ओल धरलीय. अंगणात तर केव्हाच तळं साचलेलंय... उनाड मुलं आईचा डोळा चुकवून पावसात चिंब भिजतायत... कागदी नावा पाण्यात सोडताना त्यांच्या चेह-यावरून ओसंडणारा आनंद पावसाइतकाच निर्मळ आणि कोवळा... येरे येरे पावसा म्हणत तळहातावर पावसाचे थेंब झेलू पाहणारी ही चिमुकली जगण्याचा खरा आनंद घेतायत... घराच्या गॅलरीत उभा राहून दिसणारं हे पावसाळी चित्र मनाला सुखावणारं... इतका अवखळ पाऊस पहिल्यांदाच भेटला घराच्या अंगणात तो असा.... वर्तमानपत्रांमधून इतके दिवस नुसताच कोरडा भेटणारा पाऊस आज प्रत्यक्ष अनुभवत होतो. पुस्तकाची पानं चाळावीत आणि अचानक कुठे तरी आपल्याला हवा तो परिच्छेद सापडावा, तसं काहीसं या पावसानं केलं. असंच होतं अनेकदा... एखाद्या प्रिय व्यक्तीच्या भेटीसाठी आपण आतुर व्हावं, पण त्याची खूप दिवस भेटच होऊ नये आणि कधीतरी अचानक नकळता ती व्यक्ती आपल्याला भेटायला यावी, तसा हा पाऊस आला... जूनच्या सुरूवातीला हजेरी लावून बरेच दिवस बुट्टी मारणारा पाऊस मला तर अगदी शाळा चुकवणा-या मुलासारखाच वाटला... पाऊस गायब झाला म्हणून अनेकांनी आभाळाकडं डोळे वटारूनही पाहिलं... पण, घाबरतो तो पाऊस कसला ? तो आपल्या मन मानेल तेव्हाच आला, एखाद्या मनस्वी मांजरासारखा... दूध पाहिजे तेव्हा आपल्याशी लगट करणारी मांजर आपण गोंजारू पाहतो तेव्हा आपल्याजवळ येते थोडंच ? तर असा हा पाऊस... खूप दिवसांनी आलाय. झाडंही त्या आनंदात चिंब होऊन अंघोळ केल्यासारखी हिरवी तुकतुकीत झालेली... सगळीकडे एक प्रकारचं अनामिक चैतन्य साठलेलं... खरंच कसे होतात नां हे वातावरणातले बदल ? कुणीच सांगू शकत नाही निसर्गाच्या मनात काय आहे ते... अगदी वेधशाळासुद्धा...! अहो माणसाच्या मनातलं त्याच्या चेह-यावरून वाचता तरी येतं.. पण, निसर्गाच्या मनातलं वाचायला आपणच पाऊस व्हावं लागतं...! आपणच आभाळाचं निळं निळं गाणं गावं लागतं... धुक्याच्या दुलईत डोंगर होऊन लपेटावं लागतं... काळ्याशार मातीतून अंकुरावं लागतं.... हिरव्या हिरव्या पानांतून वारा होऊन सळसळावं लागतं...! आज पाऊस खूप दिवसांनी आला म्हणूनच तर एवढं कवितेसारखं सुचू लागलं... शाईतून थेंब थेंब कागदावर झरू लागले आणि पावसाचं शब्दचित्र साकारू लागलं... काहींना नुसतीच कविकल्पना वाटेल, काहींना शब्दांचा फक्त फुलोरा वाटेल, काहींना यातून थोडंसं भिजल्याचा अनुभवही येईल तर काहींना कदाचित यातून काहीच जाणवणार नाही... पण, आपला पाऊस आपण अनुभवला पाहिजे, शक्य तितका तळहाताच्या ओंजळीत साठवला पाहिजे... मनाच्या आतून खोल खोल झरला पाहिजे.... कधी एकट्यानं तर कधी जोडीनं भिजत भिजत आठवणींच्या छत्रीत पाऊस झेलला पाहिजे... तेव्हा या मोसमात किमान एकदा तरी थोडं पाऊस होऊया, थोडा पाऊस पिऊया…<br />- दुर्गेश सोनारदुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-74430463351296392372008-08-04T06:01:00.000-07:002008-08-04T06:03:00.626-07:00मी कधीच नव्हतो माझा, माझेही नव्हते कोणी<br />का तरीही दाटून आले तुझिया डोळां पाणी ?दुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-35172140126008229902008-05-23T01:26:00.000-07:002008-05-23T01:28:01.869-07:00विजय तेंडुलकरविजय तेंडुलकर यांचे अल्पचरित्रविजय तेंडुलकरांचा जन्म सहा जानेवारी १९२८ रोजी कोल्हापूर येथे झाला. त्यांचे वडील धोंडोपंत हे स्वतः लेखक, प्रकाशक आणि हौशी नट होते. त्यांच्याकडून प्रारंभीचे संस्कार तेंडुलकरांना मिळाले. तसेच दि. बा. मोकाशी, वि. वि. बोकील, अनंत काणेकर, शिवरामपंत वाशीकर यांच्या लेखनातूनही काही संस्कार झाले.मनस्वी नाटककार - विजय तेंडुलकरांचा जन्म सहा जानेवारी १९२८ रोजी कोल्हापूर येथे झाला. त्यांचे वडील धोंडोपंत हे स्वतः लेखक, प्रकाशक आणि हौशी नट होते. त्यांच्याकडून प्रारंभीचे संस्कार तेंडुलकरांना मिळाले. तसेच दि. बा. मोकाशी, वि. वि. बोकील, अनंत काणेकर, शिवरामपंत वाशीकर यांच्या लेखनातूनही काही संस्कार झाले. तेंडुलकरांचे औपचारिक शिक्षण मॅट्रिकपर्यंत झाले. स्वातंत्र्य चळवळीत त्यांचा सहभाग होता. साहजिकच विविध विचारसरणींशी त्यांचा जवळून परिचय झाला. पुणे आणि मुंबईत त्यांचा बराचसा काळ व्यतीत झाला; पण हे दिवस अस्थिरतेचे होते. १९६६ नंतर मात्र ते मुं बईतच राहिले आणि तीच त्यांची कर्मभूमी बनली. १९५५ पासूनच त्यांची लेखणी तळपू लागली होती. चरितार्थासाठी प्रारंभी त्यांनी वृत्तपत्रव्यवसाय स्वीकारला. "नवभारत', "मराठा', "लोकसत्ता', "नवयुग', "वसुधा' आदी वृत्तपत्रे आणि नियतकालिकांतून त्यांनी संपादन आणि सदरलेखनाचे काम केले. १९४८ मध्ये "आमच्यावर प्रेम कोण करणार' ही त्यांची पहिली कथा प्रकाशित झाली. "रात्र' ही त्यांची अतिशय गाजलेली एकांकिका! १९५० नंतर अस्तित्वात आलेल्या मराठी नाटककारांच्या नव्या पिढीच्या अग्रभागी विजय तेंडुलकर यांची लेखनमुद्रा स्वतःच्या खास बाजाने तळपत राहिली. १९५१-५२ च्या सुमारास भारतीय विद्याभवनने नव्याने सुरू केलेल्या एकांकिका स्पर्धेच्या निमित्ताने तेंडुलकरांचे नाट्यलेखन सुरू झाले. नभोवाणीसाठीही त्यांनी नाट्यलेखन केले. त्यांनी आरंभीच्या काळात निवडलेले विषय कौटुंबिक स्वरूपाचे आणि मध्यमवर्गीय जीवनाशी संबंधित होते. लेखनदृष्ट्या "गृहस्थ' हे तेंडुलकरांचे पहिले नाटक. (याचेच "कावळ्यांची शाळा' या नावाने त्यांनी १९६४ मध्ये पुनर्लेखन केले) मात्र "श्रीमंत' हे त्यांचे रंगभूमीवरील पहिले नाटक! तेव्हापासूनच माणसाच्या जीवनाचा, त्यांच्या विकारांचा, एकारलेपणाचा वेध घेण्याचा त्यांचा प्रयत्न दिसतो. विशिष्ट तत्त्वज्ञानाचा, विचारसरणीचा ठसा नाकारून "तें' मनस्वीपणे लिहीत गेले. "शांतता कोर्ट चालू आहे' यासारख्या नाटकातून समाजाला प्रसंगी बंडखोर वाटणाऱ्या विषयांनाही त्यांच्या प्रयोगशील आणि संवेदनशील लेखणीने हात घातला. "सखाराम बाईंडर'मध्ये हाताळलेला स्फोटक विषय आणि "घाशीरा म'मध्ये हाताळलेला पारंपरिक तंत्राला धक्का देणारा नाट्यबंध त्यांच्या याच प्रयोगशील जाणिवांचा अविभाज्य भाग होता. त्यामुळेच नव्या- जुन्या कलावंतांना तेंडुलकरांनी लिहिलेल्या नाटकांचे आव्हान पेलण्याची ओढ सातत्याने राहिली. "माणूस नावाचे बेट', "मधल्या भिंती', "सरी गं सरी', "एक हट्टी मुलगी', "अशी पाखरे येती', "गिधाडे', "छिन्न' आदी नाटके रूढ सामाजिक संकेतांना, तसेच नाट्यसंकेतांना हादरा देणारी आणि वादग्रस्त ठरली. मानवी वृत्तीतील कुरूपता, हिंस्रता यांचे भेदक, पण वास्तववादी उग्रकठोर चित्रण असल्याने या नाट्यकृती गाजल्या. त्यावर वाद झडले आणि न्यायालयीन स ंघर्षही झाला. आशय आणि तंत्रदृष्ट्या असणारी विलक्षण विविधता, हे त्यांचे वैशिष्ट्य ठरले. नाटकांबरोबरच लघुकथा, ललित साहित्यातही सामाजिक समस्यांमुळे अस्वस्थ आणि हळुवार बनलेला "तें'मधला लेखक वाचकांना भावला. चित्रपट माध्यमही त्यांनी तितक्याच ताकदीने हाताळले. "सामना', "सिंहासन', "आक्रीत', "उंबरठा', "अर्धसत्य', "आक्रोश', "आघात' आदी चित्रपटांच्या पटकथांवर खास तेंडुलकरी ठसा होता. "स्वयंसिद्धा' या दूरचित्रवाणी मालिकेचे लेखनही त्यांनी केले. मानवी मनाचे, त्यातही त्याच्या कुरूपतेचे चित्रण करून अशा व्यक्तिरेखांना समजून घेण्यात, त्यांचे जीवन मांडताना घडते-बिघडते संबंध, त्यातील ताण, त्या अनुषंगाने व्यवस्थांचे बंदिस्तपण टिपण्यात त्यांची लेखणी रमते, काव्य-कारुण्य, व्यक्ती- समाज, वास्तव-फॅन्टसी यांची कलात्मक सरमिसळ त्यांच्या नाटकांत आढळते. नवनाट्य, वास्तववाद यांच्याशी त्यांच्या लेखनाचे आंतरिक नाते दिसते. तरीही त्यांच्यावर कोणताही शिक्का मारता येत नाही इतकी प्रयोगशीलता दिसते. "देशातील वाढता हिंसाचार' या विषयाच्या अभ्यासासाठी त्यांना १९७३-७४ मध्ये नेहरू शिष्यवृत्ती मिळाली होती. तसेच १९७९ ते ८१ दरम्यान त्यांनी "टाटा इन्स्टिट्यूट ऑफ सोशल सायन्सेस' या संस्थेत अभ्यागत प्राध्यापक म्हणूनही काम केले. नवनाट्याविषयी आस्था बाळगणाऱ्या संस्था आणि त्यातील कार्यकर्त्यांशी त्यांचा जिव्हाळा होता. "जनस्थाना'चा मानकरी - कुसुमाग्रज प्रतिष्ठानतर्फे देण्यात येणाऱ्या "जनस्थान पुरस्कारा'चे तेंडुलकर पहिले मानकरी होते. १९७० मध्ये संगीत नाटक अकादमी पुरस्कार, त्याच वर्षी कमलादेवी चट्टोपाध्याय पुरस्कार, १९७७ मध्ये "मंथन'साठी सर्वोत्कृष्ट पटकथेचा राष्ट्रीय चित्रपट पुरस्कार, १९८१ मध्ये "आक्रोश' चित्रपटासाठी "फिल्म फेअर'चा सर्वोत्कृष्ट कथा व पटकथा पुरस्कार; तर १९८३ मध्ये "अर्धसत्य'साठी पुन्हा सर्वोत्कृष्ट पटकथेसाठी "फिल्म फेअर' पुरस्कार त्यांना मिळाला. "पद्मभूषण', "महाराष्ट्र गौरव', "सरस्वती सन्मान', मध्य प्रदेश सरकारचा "कालिदास सन्मान', विष्णुदास भावे गौरवपदक, कथा चूडामणी पुरस्कार, पु. ल. देशपांडे बहुरूपी सन्मान, तन्वीर सन्मान आदी इतर पुरस्कारही त्यांना मिळाले. १९९८ मध्ये संगीत नाटक अकादमीची अभ्यासवृत्तीही त्यांना मिळाली होती. "तें'च्या लेखनाबरोबरच त्यांच्या मुलाखतीही तितक्याच गाजल्या. त्यातून अनेक वादविवादही झडले. त्यांचा स्वभावच वादळे अंगावर घेण्याचा. त्यातूनच "हजारो लोकांचे आयुष्य उद्ध्वस्त करणारी माणसे आज समाजात आहेत. त्यांचे मारेकरी होण्यास मला आवडेल,' असे जळजळीत उद्गारही बाहेर पडले. पुरस्कार स्वीकारताना जाहीर व्यासपीठावरून "आमच्या पिढीने स्वतःलाच फसवले,' अशी खंतही तितक्याच सहजपणे व्यक्त झाली. साहित्य निर्मिती, नाटके व एकांकिका - गृहस्थ, श्रीमंत, गिधाडे, सखाराम बाईंडर, घाशीराम कोतवाल, शांतता कोर्ट चालू आहे, अशी पाखरे येती, कन्यादान, मधल्या भिंती, चिमणीचं घर होतं मेणाचं, छिन्न, माणूस नावाचे बेट, कावळ्याची शाळा, अजगर आणि गंधर्व, एक हट्टी मुलगी, भेकड, मी जिंकलो मी हरलो, सरी गं सरी, झाला अनंत हनुमंत, घरटे अमुचे छान, द्वंबदीपाचा मुकाबला, भल्या काका, भाऊ मुरारराव, बेबी, पाहिजे, कमला, मादी (हिंदी), मित्राची गोष्ट, देवाची माणसे. एकांकिका - रात्र आणि इतर एकांकिका, अजगर आणि गंधर्व, थीफ ः पोलिस. बालनाट्ये - इथे बाळे मिळतात, पाटलाच्या पोरीचे लगीन, चिमणा बांधतो बंगला, चांभारचौकशीचे नाटक, मुलांसाठी तीन नाटिका. चित्रपट पटकथा - सामना, सिंहासन, उंबरठा, चिमणराव, शांतता कोर्ट चालू आहे, घाशीराम कोतवाल, आक्रीत, अर्धसत्य, २२ जून १८९७, प्रार्थना, निशांत, मंथन, आक्रोश, कमला, गहराई, ये है चक्कड बक्कड बूम्बे बू. मालिका - स्वयंसिद्धा. टॉक शो - प्रिया तेंडुलकर टॉक शो. नाट्यविषयक लेखन - नाटक आणि मी. ललित - कोवळी उन्हे, रातराणी, फुगे साबणाचे, रामप्रहर. कथा - काचपात्रे, गाणे, फुलपाखरू, द्वंद्व, मेषपात्रे. संपादने - दिवाकरांच्या नाट्यछटा, समाजवेध. भाषांतरे ः वासनाचक्र (टेनेसी विल्यम्सच्या "स्ट्रीटकार नेम्ड् डिझायर'चे भाषांतर), "लोभ असावा ही विनंती' (जॉन मार्क पॅट्रिकच्या "हेस्टी हार्ट'चे भाषांतर), "आधेअधुरे' (मोहन राकेश), "तुघलक' (गिरीश कर्नाड), चित्त्याच्या मागावर. विविध लेखन - लिंकन यांचे अखेरचे दिवस. कादंबरी - कादंबरी एक आणि दोन. माहितीपट - तेंडुलकर आणि हिंसा (अतुल पेठे).दुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-4377907599082288212008-01-07T03:47:00.000-08:002008-01-07T04:00:07.769-08:00जमिनीत घट्ट मूळ धरलेल्या झाडांनाहीजमिनीत घट्ट मूळ धरलेल्या झाडांनाही<br />खुणावत असते आभाळाची उंची !<br />म्हणून तर झाडे<br />आपल्या हिरव्यागार फांद्या उंचावून<br />आभाळाला साद घालत राहतात !<br />निळ्या नभांगणात<br />मुक्त बागडून पाखरं जेव्हा<br />फांद्यांवर विसावतात,<br />तेव्हा झाडं सांगतात पाखरांना<br />मनातलं हिरवं गूज<br />आणि कुरवाळत राहतात निळ्या स्वप्नांना...<br />आभाळाला जेव्हा उमगतं<br />झाडांचं हे आभाळपण<br />तेव्हा आभाळालाही भरून येतं<br />आणि मग रिमझिम निळ्या गाण्यात<br />हिरवं बीज रुजून येतं....! <br />- दुर्गेश सोनारदुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-33577690870947876632008-01-07T03:22:00.000-08:002008-01-07T03:26:06.239-08:00माझ्या कवितेनेमाझ्या कवितेने गावी<br />माझ्या गावाचीच गाणी<br />शब्दांतुनी या झरावे<br />चंद्रभागेचे ते पाणी<br /><br />माझ्या शब्दांना लाभावा<br />हरिकिर्तनाचा संग<br />शब्द होता पुंडलिक<br />सखा भेटे पांडुरंग<br /><br />टाळ मृदुंग ऐकता<br />देहभान हरपावे<br />तसे माझ्या कवितेने<br />वेड जिवांस लावावे<br /><br />सा-या अर्थ नी शब्दांचे<br />त्यात अद्वैत साधावे<br />माझ्या कवितेला भाग्य<br />असे अनोखे लाभावे<br /><br />- दुर्गेश सोनारदुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4148955647094359706.post-57493180345496829522008-01-03T23:31:00.000-08:002008-01-03T23:34:15.621-08:00kavitakavitene kavitesathi kavitachya gava jave....<br />shabdani shabdansathi shabdanche gane gave...<br />hi shabd suranchi yatra, he lay talanche fulane...<br />navras prashuni tyancha mag krutarth vhave jagane...<br />- Durgeshदुर्गेश सोनारhttp://www.blogger.com/profile/11721618769850275488noreply@blogger.com0